ABÓCZKI HANNA
Egri Lenkey János Általános Iskola
Hanna nyolcadik osztályosként a középiskolai felvételikre is készült. A bolondballagásuk, a bankettjük és az osztálykirándulásuk elmaradt, év végén, ugyan csak korlátozott létszámmal, de elbú- csúzhattak egymástól és tanáraiktól. A járvány alatt leginkább a közös programok és a barátai hiányoztak.
„Szinte minden nap videochateltünk, internet nélkül szerintem nem bírtam volna ki ilyen sok időt.”
A digitális oktatásban eleinte nehezen vette rá magát a tanulásra, illetve a pedagógusokkal való kapcsolattartás is döcögősen indult. Viszont pozitívumként emelte ki, hogy a feladatokban az osztálytársaiktól is tudtak segítséget kérni, sőt akár közösen is megírhatták azokat. Emellett könnyebbségnek tartotta, hogy a háziknál nem vették olyan szigorúan a tanárok a határidőket, akár aznap délután is pótolhatták és továbbíthatták azokat.
„Ami nem igazán nyerte el a tetszésemet az itthoni tanulásban, az az eddig megszokott bioritmusom felborulása. Mivel nem érzékeltem, hogy mikor van szünet és mikor tanóra, úgy éltem meg, mintha az egész napom egy nagy szünet lett volna.”
Nehézségként az otthonülésre és a semmittevésre emlékszik vissza. „Mindig is izgága voltam és sosem szerettem unatkozni, az elmúlt időszak viszont nem volt túl mozgalmas. Éppen ezért nagyon vártam, hogy vége legyen a vírusjárványnak és találkozzunk a barátaimmal.”
Hanna bevallása szerint az elmúlt hónapokban sok filmet és sorozatot nézett, a kertjükben töltötte az idejét, olvasott, illetve belekezdett az otthoni edzésbe, amit azóta is igyekszik a mindennapjai részévé tenni. „Ezt az időszakot soha nem fogom elfelejteni, eléggé megviselt, de a tudat, hogy egyszer vége lesz, mindig feldobta egy kicsit a napjaimat. Az online térben végig mellettem álltak a barátaim és tartottuk egymásban a reményt, így kicsit könnyebb volt átvészelni a karantént.”
KOVÁCS-PARÓCZAI TEKLA
magyar nyelv és irodalom szakos pedagógus
Egri Dobó István Gimnázium
A 30 éves családanya és pedagógus Egerben él férjével és kisfiával. Egykori középiskolájában a második tanévet töltötte tanárként. Az átállás a tantermen kívüli oktatásra számára is tartogatott nehézségeket, de a kollégáival próbálták a legtöbbet kihozni ebből az időszakból.
„Talán ezekben a hónapokban értékeltem leginkább az internet gyorsaságát és a számos, ingyenesen felhasználható digitális tartalmat, okostankönyvet, videókat és módszertani segéd- leteket.”
A fiatal, kezdő pedagógus 6 csoportban tanít 7.-től 12. évfolyamig. Az általános iskolai csoportoknak heti 2-2 alkalommal tartott videós órát.
„Ezt nemcsak a tananyag feldolgozása szempontjából éreztem hasznosnak, hanem a rendszeres „személyesebb” kapcsolat miatt is, ami kölcsönösen motivált engem és a gyerekeket is.”
A gimnáziumi csoportokban általában 30 fő fölötti az osztálylétszám. Itt legtöbbször az általa készített prezentációkat hívta segítségül a témakörök megértéséhez.
„Nagy pozitívumként éltem meg, hogy – néhány „csellengőtől” eltekintve – a gyerekek kötelességtudóan és rendszeresen dolgoztak, a feladataikat általában határidőre teljesítették. Óriási kihívás volt viszont számomra ilyen körülmények között életemben először érettségiztetni, hozzátéve azt, hogy mindössze két héttel a vizsgák előtt vált egyértelművé, hogy idén elmaradnak a szóbelik.”
Az elektronikus javítást időigényes munkaként élte meg. A mindennapos személyes kapcsolatot nagyon hiányolta, különösen az érettségi előtt álló osztálynál.
„Azt éreztem, hogy így nem tudok olyan lelkesítően hatni rájuk. Mi, pedagógusok, és a diákság egyaránt egy fárasztó időszakon vagyunk túl, de büszke vagyok arra, hogy helytálltunk, és helytállt a mi „klasszikus” köznevelési rendszerünk (is). Iskolánk minden diákja sikeresen leérettségizett, és már a jól megérdemelt nyári pihenését tölti.”
A délelőtti online órák és feladatok után Tekla próbált minél több minőségi időt tölteni az óvodás kisfiával.
„Mivel a férjem is itthonról dolgozott, viszonylag egyszerűen kialakítottuk az új napirendet. Délelőtt a fiúk a kertben fociztak, délután pedig én társasoztam a gyerkőccel, vagy éppen kártyáztunk, sakkoztunk, rajzoltunk. A kisfiam óriási mozgásigényét az online fociedzések feladataival és a családi „derbikkel” nagyjából ki tudtuk elégíteni, de az utolsó hetekben már egyértelműen láttuk, hogy Áronnak nagyon hiányoznak az óvodás pajtásai, így boldogok voltunk, amikor megtudtuk a hírt, hogy újra nyitnak az óvodák.”
Tekla az elmúlt időszakra tanárként és szülőként is alapvetően pozitívan tekint vissza.
„A diákok pozitív visszajelzésein túl, a kritikák is építőleg hatottak rám, és talán ma már azt is tudom, hogy ha az ember egy kicsit kikényszerül szakadni a mindennapi rohanásból, azáltal, hogy lassabban él, még jobban tud szeretni és még inkább hálás tud lenni mindazért, amije van.”
TÓTH LEVENTE
színművész
Gárdonyi Géza Színház
A márciusban bezárt színházak kapcsán a társulatot szin-te azonnal érintette a járvány. A színészeket elsők között „tiltották” el a foglalkozásuk gyakorlásától. Tóth Levente elmondása szerint, a pedagógus felesége és nyolcadikos lánya együtt kereste a kiutat a digitális oktatás útvesztőiből. „Fölbolydult az életünk, kibillentünk a komfortzónánkból, an- nak ellenére, hogy alap- vetően digitális család- nak tartjuk magunkat.”
A társulat a színház közösségi oldalain online tartotta a kapcsolatot a közönséggel. „Kerestük és éltünk a lehetőségekkel. Szerencsére ebben maximálisan partner volt az intézmény, azonban a szín- padi varázst, az esténkénti közösségi élményt semmi nem pótolhatja.”
Az átformálódott mindennapokat nem élték meg tragédiaként. Az otthoni viccelődéseiket gyermekük unszolására videókban is rögzítették, és megosztották a közösségi médiában.
„A visszajelzések miatt úgy gondoltuk, ha néhány ember arcára mosolyt tudunk csalni, akkor azt miért ne tennénk meg. Most viszont már ideje visszakomolyodni – néhány ember bánatára. Másfelé kell koncentrálni az energiákat, de mindig fontos, hogy jókedéllyel lássuk meg a lehetőségeket, hogy ne essünk depresszióba.”
SZERZŐ: VERES PETRA
FOTÓ: GÁL GÁBOR, BILKU KRISZTIÁN
