Negyvenéves az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó
Egerszalók híres a természeti kincseiről, amelyek sok turistát vonzanak. Emellett van a falunak egy különleges lelki erőműve a templomkertben. Építői 40 éve merészen rakták le az alapokat, amikor a rendszer nem nézte jó szemmel az egyházak megmozdulásait, és akadályozta a közösségek életét. Csoda, hogy mégis felépült, és töretlenül él az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat. Első házigazdája és ötletadója, Domán Feri atya már odafentről nézi a nyaranta több napra összegyűlt fiatalokat. Lelki vezetője, Kerényi Lajos piarista atya idén 95 éves lett, de semmit sem veszített örökifjú és vidám lelkületéből. Akik az ő „nyári iskolájában” nőnek fel, egy életre megtanulják, hogy nem szabad lekvárnak lenni, mert a keresztény ember vállalja a hitét és a hivatását.
A 40. találkozó mottója így szólt: „Itt vagyok, engem küldj”. Dr. Ternyák Csaba egri érsek a július 14-ei nyitó szentmisében az Isten által kijelölt útról, az élethivatásról beszélt, amiben fontos nap mint nap megerősödnünk. „Isten mindannyiunknak hivatást és küldetést szán. Mindannyiunkról álmodott, tervezett valamit. Azok az igazán boldog emberek, akik ezt az álmot meg tudják fejteni. Isten tervének megvalósítása a boldogság forrása.” A főpásztor arra is felhívta a figyelmet, hogy minden ránk bízottért, a szülőknek a gyermekeikért az életünket kell adnunk. „Amit az ember szeretetből tesz, az nem fárasztja, hanem fellelkesíti, feltölti energiákkal. Még ha fizikailag érzi is a fáradtságot, a szívében megszületik egy belső öröm, a szeretet öröme.”
Böjte Csaba testvér szombaton érkezett a találkozóra, és a maga egyszerű, humoros, igaz szavaival fejtette le hallgatóiról az ítélkezést, haragot, önsajnálatot, rosszkedvet. „A kereszténység az öröm vallása. Arról kellene felismerni minket, hogy örülünk egymásnak. Nem arra születtünk, hogy egymás életkedvét elvegyük. A fő hivatásunk az, hogy menjünk a szeretet útján” – vallotta, és természetesen meg is toldotta néhány történettel, amikor a kínálkozó pofon helyett jobb megoldásnak bizonyult a megértés és a jó szó. Nemhiába világhírű a székely humor, Csaba testvér is igyekszik megkacagtatni a rábízott gyerekeket, nevelőket, híveket. „A jókedv, a derű gyógyít. Ez kellene legyen a népviseletünk, a mindennapi ruhánk.” Példaként Placid atyát említette, aki a Gulagon, Szibériában jókedvolimpiát rendezett. Azon versenyeztek, ki minek tud örülni a halál torkában. Így sikerült túlélni a koncentrációs tábor borzalmait. Talán nekünk is érdemes lenne időnként jókedvolimpiát rendeznünk.
Dr. Fodor Réka missziós orvos egyenesen Nigériából, a repülőtérről csöppent a fiatalok közé. Elmesélte, milyen tanúságtevő életet élnek az afrikai keresztények, akik minden egyes szentmisén az életüket kockáztatják, mégis örömmel táncolnak Isten színe előtt. Éheznek, egyre kevesebb gyereknek adatik meg a tanulás lehetősége, egy ápolónő átlagosan húszezer forintot keres, a rizs kilója nyolcszáz forintba kerül, ennek ellenére hálásak. Afréka férje, Greguss Sándor pedig csodás gyógyulásáról beszélt, amit a hitének, az ima erejének és Istennek köszön. Maga is észlelte a váratlan fordulatot, a gyógyulás pillanatát, amiről könnyek között számolt be a szalóki találkozón.
Július 17-ére esett az egerszalóki kegytemplom Kármelhegyi Boldogasszony-búcsúja. Az ünnepi szentmisében Kerényi Lajos atya hálát adott a ritka jubileumért, papságának hét évtizedéért. Átélt háborút, fogságot, ahol a neve helyett csak egy szám maradt, a 93. Röpködtek körötte a lövedékek, mégsem sérült meg. A kommunizmus idején elvették a hitoktatási engedélyét, vallatták, börtönbe zárták, mégis hűségesen kitartott hivatásában. Azt is megígérte, hogy a 2023-as júliusi találkozón szintén jelen lesz.
A 40. alkalom egy kétéves Covid-álomból éledt újjá, mégsem veszített népszerűségéből; ezernél is többen vettek részt a programokon. Volt, aki sátorban éjszakázott, mások a faluból vagy Egerből jártak be. A szalóki tábor sikeréért közel ötvenen dolgoztak, és fél évbe telt az előkészítő munka. Vízi János atya, az Egri Főegyházmegye ifjúsági referense nem is remélte, hogy a kihagyás után ennyi érdeklődőnek nyújthatnak lelki élményt.
„A találkozónak van egy hardver része, fel kell építeni a színpadot, megoldani a világítást és a hangtechnikát, mosdókról gondoskodni. Mindennek időben meg kell érkeznie. Van egy szoftver rész is, amely a belső tartalmat adja az előadókon, műhelyfoglalkozásokon, kiscsoportos beszélgetéseken, szentmisén és csendes imádságon keresztül. Ám hiába építünk tábort, hiába hívunk meg előadókat, tervezünk koncerteket vagy lézershow-t, ha nem jönnek el az emberek. Végül szép számmal jöttek a résztvevők, hogy merítsenek a lelki kincsekből. Bízunk benne, hogy másoknak is el tudják vinni a jóhírt.” János atya szervezőként a találkozó motorja volt, kevés ideje maradt az elmélyülésre, de ő maga is gazdagodott a négy nap során. „Bevallom őszintén, sokat jelentettek az esti szentségimádások, amikor elcsendesedett a tábor, és megérlelődtek bennem azok a magok, melyeket a tanúságtevők és előadók napközben hintettek el a szívembe. Szervezőként meg kellett tanulnom, hogy én is kapok az élettől próbatételeket, de ezek a feladatok segítenek, hogy megerősödjem, próbára tegyem magam, és végül azzá válhassak, akit a Jóisten megálmodott.”
SZERZŐ: CSÁK-NAGY KRISZTA
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
