Sorsdöntő lesz, hogy a kormányzat miként ellentételezi a kiesett iparűzési adót
Noha a polgárok többsége nem pénzügyi szakember, azzal mindenki tökéletesen tisztában van, hogy egy-egy város, község életében milyen meghatározó szerepe van az adott évre szóló költségvetésnek. És nem véletlenül, hiszen az abban rögzített számok döntik el, hogy adott település tovább szépül, fejlődik, gazdagodik-e, vagy csak az elért eredmények megőrzése, ne adj’ isten a minél kisebb visszaesés lehet a cél. Nos, e tekintetben az idei esztendő különösen kiszámíthatatlannak tűnik, hiszen a koronavírus-járvány és az annak nyomán született kormányzati döntések jócskán megcsapolták az önkormányzati kasszákat, rendkívül nehéz helyzetbe hozva a büdzsé tervezőit. Vajon ilyen körülmények között mire számíthatnak az Egerben élők? Erről kérdeztük Mirkóczki Ádámot, a város polgármesterét.
A jogszabály által előírt határidőre, február 15-ig elkészült Eger idei költségvetése. Melyek a büdzsé legfőbb jellemzői?
M.Á.: Így igaz, elkészültünk, s bár egyes fejezeteket majd még ki kell bontani, a keretek adottak. Egy nullás, azaz egyensúlyi költségvetést sikerült letennünk az asztalra, amelynek a jelzője talán az lehetne, hogy „minimalista”. De akár azt is állíthatnám, hogy egy „járványügyi büdzsé” született, amely két szóban szerintem minden benne van.
Gondolom, arra céloz, hogy a világjárvány okán ezernyi olyan bizonytalansági tényező van, amelyek nagyon megnehezítették a tervezést…
Valóban, a nyitott kérdések okozták a legnagyobb gondot: így főként az, hogy mikor is indulhat újra az élet az országban és a városunkban, továbbá, hogy mikor és milyen mértékben ellentételezi majd a kormányzat a megfelezett iparűzési adó miatt kiesett pénzünket. Éppen ezért utóbbival például nem is számoltunk, csak a biztos bevételekkel: ezért kértük a cégeket, intézményeket, hogy a tervezett felújításokat, fejlesztéseket ütemezzék későbbre, amikor már pontosan látjuk, mennyi is jön vissza az adóforintjainkból.
Mennyivel kevesebből kénytelen gazdálkodni Eger 2021-ben, mint az elmúlt esztendőben?
Ha csupán a tavalyi, a járvány által már megtépázott költségvetéshez hasonlítjuk, akkor is jelentős, mintegy 2,5 milliárdos csökkenésről van szó. Ez a tetemes összeg elsősorban a be nem folyó adókból és egyéb, elmaradt bevételekből jön össze: ott van például a parkolási díjak fizetésének felfüggesztése, amely önmagában évi 300 milliós tétel. De említhetném azokat az állami és önkormányzati tulajdonú ingatlanokat is, amelyek után öt hónapig nem kell bérleti díjat fizetni, miután ez is minimum 60 millió forintos kiesés. Továbbra is nélkülöznünk kell az idegenforgalmi adót, nem beszélve az iparűzési adó hiányzó már meghivatkozott részéről, és még sorolhatnám. Egyszóval elég súlyos a helyzet, nem utolsósorban annak „köszönhetően”, hogy Egert a koronavírus-járvány más településekhez képest – utalok itt főleg az iparvárosokra – lényegesen jobban sújtotta és sújtja. És itt nem arról van szó, hogy az önkormányzatokra hárulnak terhek a védekezés költségeiből – mert ezzel nincs különösebb baj –, hanem hogy városunkban az iparűzési adó esetében az egy százalékos kedvezményre jogosultak köre az ezt az adót fizetők 98 százalékára terjed ki. Ezzel szemben például a hazai Audit nem érinti, ami most is 7 milliárdot fizet ilyen címen Győrnek. Arról nem beszélve, hogy az egri vállalkozások java része az idegenforgalomra, a vendéglátásra alapozódik, ahol most bevétel sincs, vagyis az egy százalékokkal sem megyünk sokra. Ezt a tárgyalásunk során a Pénzügyminisztérium államtitkára is elismerte. Egyébiránt ez a jövőre nézve is tanulság, ugyanis Eger gazdasága annyira a turizmusra, az idegenforgalomra épül, hogy egy ilyen járvány a több lábon álló településekhez képest jóval súlyosabban érinti.
Ha jól értem, szinte mindent eldönt majd, milyen kormányzati ellentételezésről sikerül megegyezni a közeljövőben. Optimista ez ügyben?
Igen, alapozva arra a sok-sok tárgyalásra, amit ennek kapcsán folytattam kormányzati szereplőkkel. Úgy érzékelem, utóbbiak tisztában vannak a helyzetünkkel, és ha az ígéreteiket figyelembe veszem, nincs okom a borúlátásra.
Mivel jóval szűkösebbek a források, nyilván meg kellet határozni prioritásokat, nem különben olyan területeket, amelyeknek kevesebbel kell beérniük. Hallhatnánk erről valamit?
Itt kicsi a mozgástér, ugyanis a prioritásokat az önkormányzati törvény megszabja: ezek a kötelező feladatok, így a bölcsődék, az óvodák és a szociális ellátórendszer fenntartása, a közvilágítás, a helyi tömegközlekedés biztosítása, stb. Vannak aztán azok a pénzek – például pályázatokon nyert összegek –, amiket egyszerűen nem lehet másra fordítani. Ezért sem értem azon képviselőket, akik előszeretettel harsogják, hogy ennyi és ennyi pénz van Eger számláján: igen, csakhogy ebből egy fillért sem költhetünk más célokra, s azért vannak ott, mert az évekkel ezelőtt elnyert összegek a 2021-es árakon már nem elégségesek az adott beruházásra, így itt folyamatosan új tárgyalásokra, a műszaki tartalom átalakítására van szükség, ami nem gyors folyamat. És hogy kik is azok, akik ez idő szerint – remélem, csak átmenetileg – a legnagyobb vesztesei a költségvetésünknek? Nos, a rendezvények, a kultúra és a sport. Utóbbi különösen fájdalmas számomra, hiszen e területre szerettem volna többet fordítani, mint az elődeim. Az első körben, a leadott igényeknek megfelelően elkészített büdzsén volt egy hárommilliárdos „lyuk”, azt kellett eltüntetni úgy, hogy egy nullszaldós költségvetés szülessen: ennek a mérlegfőösszege most 33,5 milliárd forint. Összességében elmondhatom: kényszerpályán voltunk, gyakorlatilag komolyabb mérlegelési lehetőség nélkül.
A hírek szerint az iparűzési adó ellentételezéséről áprilisban születhet kormánydöntés. Amennyiben ez kedvező, a most pénzt veszítő területek szebb második fél évben reménykedhetnek?
Igen, és itt nemcsak a kultúráról, a rendezvényekről és a sportról van szó, de az intézményeinkről és a cégeinkről is, mivel tőlük is sokat vettünk el. Nagyon bízom abban, hogy a költségvetés jelenlegi – úgymond –„vesztesei” csak átmenetileg kerülnek rosszabb helyzetbe, azaz a kormányzati kompenzáció nyomán mód lesz a nekik megítélt források számottevő bővítésére. Ismétlem, az eddigi tárgyalások alapján minden okunk megvan a derűlátásra. Azzal viszont nagyon nem értek egyet, amit bizonyos városvezetők javasoltak, hogy tudniillik a már sokat emlegetett kompenzációt az arányokat tekintve mindenkinek egyformán, normatív alapon kellene megkapnia. Ami abszurd, hiszen a járvány – ahogy arra már utaltam – messze nem ugyanúgy érintette az egyes településeket. Nem gondolom, hogy Győrnek, Kecskemétnek vagy Székesfehérvárnak ugyanannyi százalék ellentételezés járna, mint Egernek.
Ilyen körülmények közepette lehetett-e fejlesztéseket tervezni?
Apróbbakat igen, főleg, mivel mínusz hárommilliárd esetében mondjuk egy ötvenmilliós tétel már nem oszt vagy szoroz. És akadt olyan beruházás is, amelynél úgy vetődött fel a kérdés, hogy vagy most belevágunk, vagy végérvényesen le kell mondanunk róla. Ilyen volt az érsekkerti futókör, amelyhez ötvenmilliós önerőt kell biztosítani. Ezt meg is tettük, hiszen fontosnak tartom, az egriek közül sokan számítanak is rá, plusz a választási programom része volt. De e körben említhetném még a télen-nyáron használható jégpályát is, egyelőre nem csarnokként, „csak” sátorfedéssel. Szóval ilyen beruházások mindenképpen lesznek, de hogy mire futja még, az a már többször hangoztatott tényezőkön múlik és természetesen a már futó projekteket is szeretnénk miwnél gyorsabban megvalósítani.
És mi van akkor, ha az élet rácáfol az Ön optimizmusára, vagyis a kormány csak csekély mértékben kompenzálja a megkurtított iparűzési adót?
Ez esetben a jelen költségvetéssel úgy augusztusig húzhatnánk ki. Persze, ha holnap újra elindulna az élet, özönlenének hozzánk az adók, ez az időpont későbbre tolódna ki, de az év végéig semmi szín alatt sem tarthatnánk ki. De – ismétlem – én nem a legrosszabb forgatókönyvekkel számolok, hanem azzal, hogy hozzájutunk a minket megillető összeghez, s akkor rögtön elkezdhetjük visszaépíteni azon pénzeket, amiket most kénytelenek voltunk elvenni. Ha a jelenlegi helyzetünket összevetem az előző, 2014-2019-es ciklussal, amikor is csak a polgármesteri hivatalban félmilliárd forint jutalmat osztottak szét, könnyen belátható, hogy nem ugyanazokkal a gondokkal kell megbirkóznunk.
Nem akarok az ördög ügyvédje lenni, de most, amikor beszélgetünk, február utolsó hetében járunk, s a járványügyi adatok drámaian romlanak, holott a költségvetés szempontjából nem mindegy, mikor nyithatunk…
Valóban, s ez egy újabb bizonytalansági tényező. Mindenesetre Eger a nyitás-szigorítás kérdéskörét illetően ugyanazt a logikát és intézkedéseket követi majd, mint amit a kormányzat, mivel nincs okunk azoktól eltérő lépéseket tenni. Ám azt nagyon szeretném, ha a nyár, tehát a június, július, augusztus már a megszokott kerékvágásban menne, hiszen ez az időszak a városunk számára kulcskérdés. Ezek a hónapok hatalmasat lendíthetnének a turizmusra, idegenforgalomra kihegyezett vállalkozásainkon. Ha nem ez következik be, óriási bajba kerülünk, és jövőre még az idei költségvetést is visszasírhatjuk.
Végezetül arra lennék kíváncsi, mit szóltak a költségvetéshez azon területek gazdái, ahonnan pénzt kellett elvenni, illetve milyen visszhangra számít a politikai erők részéről?
Ahogy tapasztaltam, egy-két kivételtől eltekintve megértették a helyzetünket, főként, mert nincsen olyan család Egerben, akit ne érintene, ha az óvodáktól, a bölcsődéktől, a szociális ellátást végzőktől vettünk volna el pénzt, netán a közvilágításon vagy a helyi tömegközlekedésen spóroltunk volna. Az ellenzék pedig emitt nyilván nagyobb, amott kisebb összegeket követel majd, ami már csak azért sem nehéz, mert nincs olyan szám, aminél ne lehetne az egyik oldalon nagyobbat vagy kisebbet mondani. És mivel jómagam már előre hallom a hangokat, hogy senkivel nem egyeztettünk, hadd jegyezzem meg, hogy a legnagyobb ellenzéki frakció tagjai közül egyetlen ember sem vette a fáradságot, hogy érdeklődjön a költségvetés egészéről, ne adj’ isten javaslatot tegyen a bevételek növelésére, illetve a kiadások csökkentésére. Ez persze jóval nehezebb, mint utólag a sajtóban őrjöngeni és ilyennek meg olyannak elmondani az idei költségvetést. Bár vélhetően utópia, de magam annak örülnék, ha a felelősséget az összes képviselő érezné, annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy Eger újkori történetének legsúlyosabb gazdasági válságát éljük át.
A 2,5 milliárdos hiány a városüzemeltetésért és a vagyongazdálkodásért felelős alpolgármester, Minczér Gábor szerint súlyos helyzetet teremt, minden terület hiányt szenved az egyensúlyi költségvetés okán.
Elmondta, hogy a beruházások sínylik meg leginkább az elvonásokat, mert míg a fenntartásra kötelezően költeni kell, a terveket tudják csupán elengedni, így például a Rákóczi út járdájának, vagy a Faiskola utca burkolatának felújítását. Az előző városvezetés nem helyezett elegendő hangsúlyt a vagyonelemek megóvására, így most különösen nehéz helyzetbe került a város új vezetése. A világjárvány miatt olyan helyzetben vannak, amelyre még nem volt precedens.
Minczér Gábor a kormányzat kompenzációját elkerülhetetlennek tartja, mert az elvonásokkal ellehetetlenítette az önkormányzatok anyagi helyzetét.
Farkas Attila szociális feladatokért felelős alpolgármester a legfontosabb szempontnak most a kötelező feladatellátást, a bölcsődék, óvodák és a szociális intézményrendszer működtetését tartja.
Míg a városi cégek, gazdasági társaságok, mint a mozi, a strand, vagy a média jelentős kiesésekkel kell számoljon, a felsorolt intézmények nem fognak csorbát szenvedni. A kötelező karbantartási feladatokat továbbra is ellátják, azonban a felhalmozási és beruházási összegeket csökkentették.
Az alpolgármester meglátásai szerint a kormányzati elvonások miatt ezekben az intézményekben korlátozottabbak az önkormányzat lehetőségei.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
