Tanulmányokról, célokról, világranglistáról a Prima-díjas Gledura Benjáminnal
Úgy gondolom, Egerben senkinek sem kell különösebben bemutatni Gledura Benjámint, ugyanis a 22 esztendős sakkozó életútjának legfontosabb állomásairól rendre beszámolt a helyi sajtó. Így – többek között – arról, amikor 2010-ben a Bloomberg News a világ 50 legtehetségesebb gyereke közé sorolta, vagy amikor 2016-ban egy gibraltári versenyen sikerült legyőznie a többszörös világbajnokot, az indiai Visuvanátan Ánandot. Na, és persze, arról is olvashattunk, amikor – még ugyanebben az évben, nem sokkal a 17. születésnapja után – a Nemzetközi Sakkszövetség hivatalosan nemzetközi nagymesterré nyilvánította. Ennyit a régmúltról, hiszen a 2019 óta az Egyesült Államokban, közelebbről a St. Louis-i Webster Egyetemen ösztöndíjjal tanuló fiatalemberrel nemrégiben is történtek érdeklődésre számot tartó dolgok: túl azon, hogy a FIDE december legelején kiadott ranglistáján megint a világ 100 legjobb sakkozója között szerepel, ő lett megyénk egyik legújabb Prima-díjasa. Beszélgetésünk során egyebek mellett ezekről is kérdeztük őt.
Kíváncsi vagyok, miként fogadta, hogy a 2021-es esztendő egyik Heves megyei Prima-díjasa lett. És az is érdekel, általában miként viszonyul az effajta visszajelzésekhez: fontosaknak tartja őket?
Már csak azért is nagyon örülök annak, hogy érdemesnek tartottak a Prima-díjra – mondja Gledura Benjámin –, mert minden embernek rendkívül jól esik, ha elismerik az eredményét, és természetesen azt a kemény munkát, ami mögötte van. Mindenképpen bízom benne, hogy a későbbiekben is sikeres lehetek Magyarországot, közelebbről pedig szűkebb hazámat, Heves megyét képviselve. Úgy vélem, mindenkor jó emlékezni arra, hogy honnan is indult az ember.
2019-től ösztöndíjjal az USA-beli St. Luisban tanul. Hogy érzi magát az Egyesült Államokban, illetve az egyetemen, s rendszerint miként telik egy-egy napja?
Immár több mint két esztendeje a Webster Egyetem hallgatója vagyok. Forgatókönyvírás a szakom, ami – többek között – azt is jelenti, hogy rengeteget tanulok a legkülönfélébb filmekről, sorozatokról, s minden másról, ami ezzel a mesterséggel jár. És hogy miként alakulnak a napjaim? Az idekerülésem óta kialakítottam egy napi rutint, amelybe a tanuláson és a sakkozáson kívül belefér az úszás, továbbá a szórakozás is.
Ha már a forgatókönyvírást szóba hozta… Hogy érzi, e téren mennyit sikerült fejlődnie a tanárainak köszönhetően?
Úgy gondolom, a tanulmányaim kezdete óta meglehetősen nagyot sikerült előrelépnem. Hogy mást ne mondjak, most már tudom, miként is kell filmeket elemezni, aztán, hogy milyen azok struktúrája – vagyis, hogy milyen elemekből épül fel egy-egy alkotás –, és természetesen azt is, hogy mi vonzza be a nézőket a moziba. De az említettek mellett még ezer és egy hasznos ismeretet oktatnak nekünk, amelyeket magam annál is szívesebben veszek, mivel a filmek és a sorozatok világa nemcsak most, de régebben is a mindennapjaim igen fontos részét jelentették.
A Nemzetközi Sakkszövetség, azaz a FIDE december 1-jén kiadott ranglistája szerint 2019 után újra ott van a világ száz legjobb sakkozója között: egészen pontosan a 95. helyen állt. Fontosnak érzi, hogy ismételten top 100-as, avagy inkább más dolgokon méri le, éppen hol is tart?
Nyilvánvalóan rendkívül jó érzés visszakerülni a világ legjobb száz versenyzője közé, bár mindennek önmagában véve túlságosan nagy jelentősége nincs. Meg aztán, ma már sokkal inkább a következő célt nézem, ami a top 50-be kerülés. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mindez egyáltalán nem lesz könnyű, ugyanakkor nem is tartom lehetetlennek.
Mit gondol, az a tény, hogy már több mint két éve nem Magyarországon él, továbbá, hogy idősebb is lett, változtatott-e a játékán? Gondolok például arra, hogy egy-egy játszma során a korábbinál több kockázatot vállal-e, avagy éppen ellenkezőleg…
Az itteni életemmel kapcsolatban azt mondhatom, hogy nagyon jól érzem magam Amerikában, úgy vélem, sikerült beilleszkednem. Annak, hogy itt tanulok, egyetlen komoly hátránya van, mégpedig az, hogy a szüleimet és a nővéremet csak ritkábban láthatom. Ami meg a sakkot illeti, az a véleményem, hogy az idő múlása változtatott azon, hogy miként viszonyulok a sakkhoz. Az évek során nagyon sokat komolyodtam, ami a különböző versenyeken, illetve egyes játszmákon is megmutatkozik. Úgy érzem, mostanában – ez elsősorban az elmúlt évre vonatkozik – valamelyest több kockázatot vállaltam, mint annak előtte, ami meggyőződésem szerint pozitívumként értékelhető.
Melyek azok a legfontosabb célok, amiket az elkövetkező 2-3 évben akar elérni?
Mint korábban már mondtam, jó lenne a világ 50 legjobb sakkozója közé kerülni. Emellett szeretnék a lehető legjobban felkészülni a 2024-es budapesti sakkolimpiára, és ott minél eredményesebb lenni, mivel nincs is annál jobb érzés, mint amikor az ember hazai környezetben, hazai közönség előtt képes jó teljesítményt nyújtani.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
