Társy Diánát, az Állatokat Védjük Együtt Alapítvány elnökét kérdeztük
Amiként az ismert, a kormány a közelmúltban elfogadta a kóbor állatok befogásával, tulajdonjogának átruházásával és elhelyezésével kapcsolatos feladatok ellátásáról szóló rendeletet, amely szabályozza az ebrendészeti telepek feladatkörét, ellenőrzését. A cél a közegészségügyi, állategészségügyi, illetve állatvédelmi szempontból is megfelelő és korszerű környezet létrehozása, amelyek révén nemcsak az efféle telepek szakmai színvonala és átláthatósága javulhat, de az ott tartott állatok jólléte, egészsége és gazdához jutási esélye is. Hogy mit is jelent ez a gyakorlatban? Erről kérdeztük Társy Diánát, az egri ebrendészeti telepet is üzemeltető Állatokat Védjük Együtt Alapítvány elnökét.
Véleménye szerint időszerű volt e rendelet megalkotása?
Nem hiszem, hogy e szabályozás okait mélyebben boncolgatnom kellene – kezdi Társy Diána –, ám nyilván szükség volt rá, arról nem is beszélve, hogy meglehetősen sok kérdést érint.
Városunkban nem kell ebrendészeti telepet létrehozni, mivel létezik, ráadásul az Önök alapítványa működteti. Ám azt nem tudom, a kóbor állatok Egerben is komoly gondot jelentenek-e…
Való igaz, mind a menhelyet, mind ezt a telepet mi üzemeltetjük, utóbbit már három és fél éve. Így azután az Eger közigazgatási területén felbukkanó kóbor állatokról hozzánk érkeznek a bejelentések. Sajnos, bőven van dolgunk elveszett, netán szándékosan magukra hagyott, az utcákon élő állatokkal – évente úgy száz ilyenről kapunk értesítést –, ugyanakkor a velük kapcsolatos teendőket, feladatokat igyekszünk maximálisan ellátni, legyen szó a befogásukról, az elhelyezésükről, a gondozásukról vagy bármiről. És természetesen törekszünk arra, hogy minél előbb visszakerüljenek a tulajdonosaikhoz – feltéve persze, hogy ők igénylik azt, mert sajnos vannak, akik inkább egy lemondó nyilatkozatot írnak –, illetve új, szerető gazdikat találjunk számukra.
A kormányrendelet az ebrendészeti vagy gyepmesteri telepek számára kötelező lesz sorszámozott, időrendi nyilvántartást vezetni a befogott, illetve leadott állatok fajáról, fajtájáról, ismertetőjegyeiről, koráról, egyedi azonosítójáról, immunizáltságáról, stb. Ezek új előírások?
Úgy hiszem, a mi estünkben nincs szükség semmiféle nagyobb léptékű módosításra, hiszen eddig is ezeknek a követelményeknek a figyelembe vételével végeztük a munkánkat. Arra, hogy más, hasonló helyeken eleget tettek-e ezeknek a kötelezettségeknek, nincs rálátásom, de feltételezem, hogy nem mindenhol ezeknek megfelelően tevékenykedtek, ugyanis akkor nem lett volna szükség e jogszabály megszületésére.
Ami egyébként azt is kimondja, hogy minden állatot mikrochippel ellátva, ivartalanítva, veszettség ellen beoltva, féreghajtóval kezelve, írásbeli megállapodás alapján lehet örökbe adni, nem beszélve arról, hogy a korábbi 14 napról 45-re növekszik az egészséges állatok minimális tartási ideje. Utóbbi azt jelenti, hogy – kissé nyersen megfogalmazva –, ennyivel hosszabb lett az életük?
Nekünk ez ügyben sem kell változtatnunk, hiszen eddig is az Ön által felsoroltak szerint adtuk át az állatokat új gazdáiknak, sőt, nálunk még a kombinált oltások beadatása is a mindennapi gyakorlathoz tartozik. Ami pedig a 14-ről 45 napra emelt tartási időt illeti…, nos, ez valóban azt jelenti, hogy egyes állatoknak ennyivel is több esélyük marad arra, hogy megfelelően rendeződjön a sorsuk, tehát, hogy életben maradjanak. Szerencsére nekünk ezzel a szívfájdító dologgal nem kell szembenéznünk, hiszen ha például egy, a telepen lévő kutyusnak nem sikerül gazdát találnunk, úgy átkerül a menhelyünkre.
A rendelet szól még a minimális ellátási követelményekről, illetve a csoportos tartás szabályairól is, meghatározva, hogy kizárólag azonos ivarú, ivartalanított, egymással szemben nem agresszív állatok lehetnek azonos férőhelyen. Amely kritériumok számomra maguktól értetődőnek tűnnek…
Miután több mint másfél évtizedes tapasztalatunk van e témakörben, nálunk nem is kérdés, hogy mikor ivartalanítunk egy állatot, illetve hogyan oldjuk meg a csoportos tartásukat. Számunka eddig is teljesen nyilvánvaló volt, hogy megakadályozzuk a különböző ivarú kutyák párosodását, ezzel a nem kívánt szaporulatot. És ugyanez a helyzet az egymással szemben agresszivitást mutató ebeket illetően is, amelyek elkülönítését régen is megoldottuk, amiként most is. Megjegyzem, az ivartalanítás azért is fontos, mert tapasztalataink szerint igen gyakran jócskán csökkenti az állatokban korábban meglévő agressziót.
A jogszabály rögzíti, hogy itthon a kutyák tartós megkötése tilos, továbbá korlátozza azon eseteket, amikor az átmeneti megkötésükre sor kerülhet. Ezen túl megszabja a futólánc minimális hosszúságát is, méghozzá az állat méretéhez igazodóan. Feltételezem, állatvédőként kifejezetten örül ennek…
Mi már jóval ezelőtt elkezdtük bejárni az úgymond kevésbé tehetős környékeken élő, kutyát tartó személyeket, akik körében jó, együttműködő partnerekre találtunk. Ennek eredményeként seregnyi helyen sikerült megszüntetnünk azokat a körülményeket, amelyeket nem találtunk megfelelőeknek a kutyák számára. Nem egyszer és nem kétszer fordult elő, hogy borzalmas állapotokat tapasztaltunk, ezért – természetesen a gazdájuk jóváhagyásával, sőt, egyetértésével – elhoztuk onnan az állatokat, s kértük a tulajdonosoktól, hogy a jövőben ne tartsanak kutyákat. Ezt a későbbiekben ellenőriztük is.
Ezt értem, de sok helyen – azoknál is, akik amúgy nagyon jól tartják a házőrzőiket – nagyon komoly hagyománya van az udvaron élő ebek megkötésének. Ezzel a gyakorlattal nem lesz könnyű szakítani…
Ez így igaz, ugyanakkor nekem mint állatvédőnek, mindig roppant módon fáj a szívem, ha úgymond „láncra vert” kutyusokat látok. Sok esetben ezzel meglehetősen nehéz mit kezdeni, így aztán ilyenkor inkább arra próbálunk figyelni, hogy legalább az egyéb körülmények megfelelőek legyenek, akár a kutyaházról, az élelemről vagy az ivóvízről van szó, akár – ha már egyszer ez a dolog elkerülhetetlen – a futólánc hosszúságáról. Nyilván a jövőben is lesznek olyanok, akik a rendeletnek ezt a részét nem feltétlenül veszik figyelembe, így nekünk az is a feladatunk lesz, hogy erre figyelmeztessük őket. Ettől függetlenül mi nagyon örülünk ennek a jogszabálynak, s persze, bízunk abban, hogy annak mindenütt sikerül majd érvényt szerezni.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
