Az új vizsgálati módról kérdeztük dr. Sümegi János gasztroenterológus főorvost
Jól emlékszem, hogy amikor 2020 végén dr. Sümegi János főorvossal, a Markhot Ferenc Oktatókórház Belgyógyászati-Infektológia Centruma gasztroenterológiai profiljának vezetőjét a terveiről kérdeztem, azt mondta, a cél a diagnosztikus és terápiás endoszkópos beavatkozások lehető legszélesebb skálájának létrehozása, hogy a betegek számára helyben biztosíthassák a legmagasabb szintű ellátást. Nos, olybá tűnik, a tervek nem maradnak pusztán tervek, ugyanis számos új eszköz beszerzése mellett immáron az intézményben is lehetőség van a kapszulás endoszkópia elvégzésére, ami a diagnosztika terén igen komoly előrelépésnek számít. Hogy mi az eljárás lényege, s kiknél jöhet szóba? Többek között ennek igyekeztem utánajárni a Sümegi főorvossal való beszélgetés során.
Mindenekelőtt arra lennék kíváncsi, vajon miért is tekinthető lényeges hírnek, hogy városunkban is megteremtődtek a kapszulás endoszkópia elvégzésének feltételei?
Kiváltképpen azért – mondja dr. Sümegi János –, mert minden olyan új eszköz, eljárás, amely bővíti a diagnosztikus és terápiás lehetőségeinket, és amely gyorsabbá teszi egy-egy betegség felismerését, így jobb esélyt teremt a gyógyulásra, előrelépésnek értékelhető. Főleg, ha – mint esetünkben – olyan dologról van szó, amely nem csupán az orvos munkáját segíti, de a betegeket is sok kellemetlenségtől megkíméli.
Jóllehet léteznek a gyomor és a vastagbél végignézésére szolgáló kapszulák is, úgy tudom, az állam által fenntartott egészségügyi intézményekben – így az egri kórházban is – kizárólag a vékonybél ilyen vizsgálatára van lehetőség…
Így igaz, ám ez nagyon fontos, mivel a tápcsatorna részei közül ez vizsgálható a legnehezebben. Bár a nyelőcső- és gyomortükrözéskor láthatjuk az átlagosan hat méter hosszú vékonybél kezdeti, 30-40 centis részét, az úgynevezett patkóbelet, míg vastagbéltükrözéskor az alsó szakaszából egy keveset, a kettő közötti rész endoszkópos „felderítése” nemcsak igen hosszadalmas – olykor 4-5 órán át tartó – folyamat, de a betegek számára is embert próbáló dolog még akkor is, hogy ezt kizárólag altatásban végzik. Arról nem szólva, hogy sokszor még így sem sikerül a teljes, több méternyi vékonybél egészét áttekinteni. Persze, az utóbbi vizsgálatára szolgáló eszközöknek, az úgynevezett enteroszkópoknak is megvan az előnye, mert azokkal nemcsak szövetmintát vehetünk, de olyan terápiás beavatkozásokat is elvégezhetünk, mint amilyen a vérzéscsillapítás vagy egy polip eltávolítása. Ilyenekre egy kapszula – természetesen – nem alkalmas.
Elmesélné, miként zajlik egy ilyen vizsgálat? Addig nagyjából sejtem a történetet, hogy le kell nyelni a kapszulát…
Így van. Ami amúgy 11×26 milliméteres. Első hallásra talán nagynak tűnik, de valójában nem haladja meg azon falatok méretét, amelyekkel az étkezéseink során simán megbirkózunk. Ezután a kapszula a perisztaltika – azaz a táplálkozást, az étkek továbbhaladását segítő hullámszerű mozgássorozat révén – végighalad a tápcsatornán, amiről másodpercenként több mint két felvételt készít, sőt, ha gyorsabb mozgást érzékel, akár hatot is, amiket a betegre erősített vevő rögzít. Erről a képeket később letöltjük egy számítógépre, majd következhet a kiértékelésük.
Mivel utánanéztem, hogy a magánellátások mennyiért kínálják a kapszulás endoszkópiát, tudom, hogy – finoman szólva – nem filléres dologról van szó. Évente hány ilyen vizsgálatot végezhetnek?
Negyvenet, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő támogatásával. Vagyis betegek számára, akik megfelelnek a követelményeknek, a vizsgálat ingyenes. Úgy véljük, ez a szám a megyében jelentkező igényeket – merthogy ez az ellátás szűkebb hazánk valamennyi lakosának rendelkezésére áll – lefedi. Rendkívül lényeges, hogy ez az eljárás csak két betegségcsoportnál jöhet szóba, más esetekben nem fedezik a költségeket. Az egyik, ha valakinek gastrointestinalis, tehát a gyomrot vagy a bélrendszert érintő vérzése van, amelynek keressük okát, s a vékonybél kivételével a többi lehetőséget már kizártuk, míg a másik, ha azt gyanítjuk, hogy a Crohn-betegség a vékonybélre terjedt ki, de ezt egyéb módon nem tudjuk diagnosztizálni. Tehát szigorú előírásoknak kell megfelelni, amikor e megoldáshoz akarunk nyúlni.
Az imént már volt szó a kapszulás endoszkópia korlátairól – vagyis, hogy sem terápiás beavatkozásra, sem szövetminta vételére nincs mód –, arról viszont nem beszéltünk, hogy diagnosztikai szempontból tud-e annyit, mint a hagyományos megoldások…
A kérdés jogos, mert noha – ahogy már végigvettük – sok előnye van, nem nyújt annyi információt, mint a hagyományos tükrözés. Ez valahol érthető is, merthogy a kapszulát vizsgálatkor sem irányítani, sem megállítani nem tudjuk, amikre akkor lenne szükség, ha például valamit szeretnénk alaposabban szemügyre venni, illetve nem is tisztíthatunk meg vele egy-egy területet, hogy arról a lehető legjobb felvételeket kaphassuk. De ezeket az ember tudomásul veszi, miután egy korszerű eljárásról van szó, amelynek a hasznossága megkérdőjelezhetetlen.
Mivel a megyében egyelőre csak itt van lehetőség kapszulás endoszkópiára, nyilvánvalóan sok-sok helyről érkeznek majd e vizsgálat elvégzésére vonatkozó kérések. Önök döntik majd el, hogy ez mikor indokolt, illetve mikor nem?
Igen, de természetesen valamennyi érintettet, így különösképpen a gasztroenterológus kollégákat, részletesen tájékoztatjuk azokról a kritériumokról, amelyeknek meg kell felelni, s amelyeket az előbb már felsoroltam.
Emlékszik még, milyen célkitűzéseket fogalmazott meg az idekerülése után nem sokkal folytatott beszélgetésünkkor?
Igen. Azt mondtam, az egriek és a megye más lakosai számára a lehető legjobb eszközrendszerrel, a lehető legszélesebb spektrumban a lehető legmagasabb nívójú gasztroenterológiai ellátást kívánjuk biztosítani. Mindezek érdekében már jó pár lépés történt. Annyit hadd jegyezzek még meg, hogy bár a gasztroenterológiai fejlesztések irányára – az egység vezetőjeként – én tettem és teszek javaslatot, azok a kórházvezetés támogatása nélkül nem valósulhatnának meg. És mások közreműködése nélkül sem, ugyanis például egy ilyen új módszer bevezetése is többek munkájának köszönhető. Ha pedig az előbbi kérdése arra irányult, hogy a kapszulás endoszkópia kórházunkban való megjelenése mit jelent a terveink valóra váltását illetően, úgy azt kell mondanom, sokat: egy újabb, jelentős mérföldkövet a céljaink elérése felé vezető úton.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
