A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház művészének munkásságát idén március 15-én a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetéssel ismerték el. Ez számunkra, egriek számára is szívet melengető hír, hiszen Magyar Éva Egerben született, itt végezte általános iskolai tanulmányait, és színészi pályája is innen indult, a Gárdonyi Géza Színház társulatának tagjaként.
Már lassan 25 éve tagja a kecskeméti színház társulatának. Hogyan született meg ez a kötődés?
Először azt gondoltam, Eger után ezt az alföldi várost nem tudom megszeretni, de valami mindig itt tartott… egy szerep, a társulat, egy igazgató, a kollégák szeretete, a szerelem… Itt maradtam, és idővel egyre erősebb lett az érzelmi kötődés, Kecskemét az otthonommá vált. Egy tanyán élünk a város mellett, állatokkal, kecskékkel, macskával, lóval, és méhekkel körülvéve, mert férjemmel méhészkedünk is.
Milyen gyakran tud visszajárni Egerbe?
Ahogy időnk engedi, jövünk, hiszen édesapám és a testvérem ott él. Sajnos édesanyámat 10 éve elvesztettem. A férjemmel és a fiammal is gyakran járunk Egerbe és a környékére, sokat kirándulunk a Bükkben. A szülővárosom mindig is fontos marad számomra.
Ki indította el ezen a pályán?
Már óvodás koromban tudtam, hogy színésznő szeretnék lenni, folyton verseket szavaltam, énekeltem. Anyukám Füzesabonyba szánt a postaforgalmi szakközépiskolába, de felvettek Egerbe, a Dobóba is, én viszont Szentesre vágytam drámatagozatra. Célzottan ezt a középiskolát választottam, és életem legszebb négy évét töltöttem ott. Nem személyhez köthető a pályaválasztás, egyszerűen én vágytam erre.
Melyek azok a szerepek a pályája során, amelyek leginkább közel állnak önhöz?
A három nővér Másája mindenképp, és Alkésztisz szerepe is… de említhetném a Vacsora négyben előadást, vagy a Páratlan páros 1-2-őt. Igazán nincs olyan szerep, amire különösebben vágytam, mindegyikben igyekszem megtalálni a különlegességet.
Mit jelent ön számára ez az állami elismerés?
A közönség szeretete a legfontosabb, de természetesen a munkám elismerése mindig jólesik és büszkeséggel tölt el. Fontos az is, hogy a családom nagyon büszke rám, és a kollégáktól is rengeteg pozitív visszajelzést, gratulációt kaptam.
Miben láthatja önt legközelebb a közönség?
A korlátozások feloldása után színházunk nyitni fog. Én a Nyolc nő és az Egy csók és más semmi című darabokban játszom, és már nagyon várom, hogy újra találkozhassunk a közönséggel. A férjem is szakmabeli. A pandémia idején eleinte nagyon élveztük az otthonlétet, végre több évtized után láthattuk a tavaszt, ahogy rügyeznek a fák… Két új szenvedélyem is lett: a kenyérsütés és a veteményeskert. Ugyanakkor egy idő után már csak azt éreztük, hogy elég volt, visszavágyunk a színházba, az alkotói munkába, és vissza a közönséghez.
SZERZŐ: VASS JUDIT
FOTÓ: KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF NEMZETI SZÍNHÁZ
