Novaji húsvéti hagyományok emléke
A Bartók házaspár nappalija antik stílusú bútoraival a régmúlt időket idézi. János és Emese terített asztalhoz invitálnak. Arcuk barázdái között mosoly bujkál, szavaikban a megélt tapasztalatok bölcsessége gyermeki pajkosságban oldódik fel. Leginkább a ház urával, Bartók János ny. agrármérnökkel beszélgetünk, hiszen ő nőtt fel az Eger környéki Novajon, az ő emlékezete őrzi a több mint fél évszázados húsvéti hagyományokat.
1946-ban születtem, közvetlenül a világháború után. Tízéves koromban kerültünk haza Szásztelekről, ahol tanyasi iskolába jártam. Novajon egy egész más világba csöppentem. A húsvétot a megtisztulás ünnepeként éltük meg. A faluban a külső megtisztulás úgy kezdődött, hogy az asszonyok kitakarították a portákat, és fehérre meszelték a házak falát. Mi is segítettünk nagyapámmal, a házak előtt sepertük az utat, mert a szarvasmarhák és disznók nyomot hagytak maguk után, de húsvétra mindennek tisztának kellett lennie. Közben a férfiak meghívták egymást egy-egy pohár borra, hiszen Novajon majdnem minden háznál tartottak bort. A felnőttek jókat beszélgettek, a gyerekek pedig szaladgáltak, szórakoztak.
Hogyan ünnepeltek húsvétvasárnap?
Húsvét napján reggel, bármilyen hihetetlen is, kismisére mentünk. A falu papja a rendszer dacára hitoktatást tartott. Legalább negyvenen jártunk oda, örömmel. A kismisének világi megnyilvánulásai is voltak, ugyanis a lányok felvonultatták az újonnan kapott szoknyákat. Az én húgom is éppen akkor kapott egy nejlonszoknyát a keresztanyjától, és azzal lejtettünk a templomba. A kismise után a felnőttek elmentek a nagymisére, délben pedig közösen ebédeltünk a családdal. A nagyapáméknál elég hosszú asztal volt, ami kellett is a hét gyereknek és a tizenegynéhány unokának. Nem mondhatnám, hogy rossz volt az étel, mert hátul szaladgált a tyúk, a kakas, keresztanyámnak nem volt nehéz előállítani egy kiadós ebédet. Délután a felnőtt férfiak összejöttek a ház előtt. A végből az egyetlenegy kút a nagyapámék háza előtt volt. Oda készítették a padokat, az asztalt középre tették, és elkezdtek kártyázni, miközben borozgattak. 5 óra körül mindenki elment haza békességben, mert az állatoknak enni kellett adni.
Húsvéthétfőn milyen szokásokat tartottak a faluban?
Mi, gyerekek alig vártuk, hogy másnap reggel legyen, hiszen mehettünk locsolkodni. Szigorúan meghagyták otthon, hogy nincs hideg vizes locsolás, csak rózsavíz. Legalább három kilométert tettünk meg, mert az osztálytársnőink a faluban elszórtan laktak, és a rokonokat is illett meglátogatni. Nekünk nem kínáltak alkoholt, ellenben volt kocsonya, sonka, sütemények, házi torták, kelt tészták. De a legfontosabb a túrós és mákos rétes volt, amit Novajon minden háznál sütöttek. Egész nap ettünk, és estére alig bírtam hazavinni a sok tojást, mert nem akartam visszautasítani. Pénzt szigorúan nem fogadtunk el. Otthon büszkén számolt be a húgom, hányan locsolták meg.
Lehetőséget adott-e ez a nap az udvarlásra, lánykérésre, a böjti időszak után a lakodalmak megtartására?
Fiatalként még nem nagyon értettem a dolgot, de amikor főiskolásként Keszthelyről hazajöttem, olyan dolog történt, amit addig csak hallomásból ismertem. Elmentem locsolkodni egy gyerekkori pajtásom házához, egy tehetős kőművesmester egyedüli gyermekéhez. A két mama jóban volt egymással. Egyszer csak azt vettem észre, hogy nem jönnek a locsolkodók, csak én vagyok ott jó félórája. Gyanús lett, mert közben a ház gazdája lehívott a pincébe, mutogatta a borát, és nem minden célzás nélkül elmesélte, hogy lakást fog vásárolni a lányának Egerben. Akkor kezdett leesni, hogy innen menekülni kell. Hosszúnak tűnő, tíz perces nyűglődés után sikerült elérnem, hogy kinyissák a kaput, ahol már hárman vártak. Amikor kiszabadultam, otthon közöltem édesanyámmal, hogy ezt az összeesküvést kikérem magamnak, édesapám pedig jót nevetett a háttérben. Ez a sikertelen akció sok esetben bevált. Akit szívesen fogadtak a háznál, könnyen rabul esett. A húsvétnak ezt a részét nagyon várták a fiatalok. Az eljegyzéseket tavasszal tartották, a lakodalmat pedig inkább nyáron, sátrak alatt, amikor már melegebb lett, és hosszabbodtak a nappalok.
Mi az, ami leginkább megmaradt a gyermek- és fiatalkori évekből?
Az erkölcsi indíttatás, amit annak idején kaptunk, egy életre szolgált. Már betöltöttem a 75. évemet, de még mindig őrzöm azokat az intelmeket, amiket az esperes úrtól és vallásos édesanyámtól kaptam, akinek állandó helye volt a templomban, rózsafüzéresként. Az ünnep előtti böjtölést sem büntetésként éltük meg. A papunk azt tanította, hogy egy pici tisztulásra szükség van testiekben és lelkiekben is. Igyekeztünk ezt így felfogni és elfogadni. Ahogy haladtunk előre a korban, egyre inkább silányodott a locsolkodás körüli ünnepi hangulat. Anyagiasabbá vált a dolog, holott nem ez a célja, hanem a tavasz és a lányok megünneplése. Kár, hogy a városokban sokan maradinak gondolják, érdemes lenne ápolni a hagyományokat.
Bartók János mesélt még a remélés farsangi hagyományáról, amely a kulturális örökség része lett. Megtudtam, hogyan mentették meg a húgát a bálokon a nem kívánt udvarlók társaságától. Az is kiderült, hogy az alacsony termetű János egy iskolai színdarabban János vitéz szerepét kapta, ezért nagyapja az előadás után az egész utcát vendégül látta a pincéjében. Nekem most muszáj elvarrnom a beszélgetés szálát, de az előrelátó nagyapa egy könyvecskébe menti történeteit két lányunokája és a jövő számára.
SZERZŐ: CSÁK-NAGY KRISZTA
FOTÓ: BARTÓK BEÁTA, VOZÁRY RÓBERT
