Nedeczky Júlia hegymászó, pszichológus és zenész. Klarinéton és szaxofonon játszik, a klezmer (kelet-európai jiddis tánczene) és a népzenei vonal áll hozzá legközelebb. Ő az első magyar nő, aki nyolcezres csúcson állhatott. 2003-ban Erőss Zsolttal együtt hódították meg a 8035 méter magas Gasherbrum II-t, Kína és Pakisztán határán. Júlia az Egri Világjáró Klubban mesélt a hegyekben tapasztalt élményeiről.
Honnan jött a vágy, hogy ilyen magas csúcsot hódíts meg?
Szerettem mászókázni, mindig erős gyerek voltam. Elvarázsoltak a hegyi filmek, és hegyeket festettem, rajzoltam. De sokáig tudattalan volt ez a vágy. Kellett hozzá egy hús-vér hegymászó, aki nyolcezres csúcsot mászott a Himalájában. Ez a három szó varázsütésre gyújtott bennem fényt és megláttam: ez vagyok én, ez az én hivatásom. Abban a pillanatban egy életre elköteleződtem.
Milyen előkészületek kellettek a megvalósításhoz?
Tudtam, hogy ez a célom, de nem tudtam, hogy képes vagyok-e rá. Az ismerősöm elmondta, hogy léteznek tanfolyamok, amelyek egymásra épülnek, így fokozatosan hegymászóvá válhatok. Tíz évre volt szükségem ahhoz, hogy elérjem az álmom. A koncepcióm szerint lépcsőzetesen haladtam fölfelé: Tátra, Alpok, Kaukázus, a Himalája előhegyei. Persze nem egyedül valósítottam meg. Jó darabig hegymászó társam volt Erőss Zsolt; neki nagyon sokat köszönhetek.
Hogy lehet elviselni az oxigén hiányát odafent, milyen érzés?
Ugyanezt kérdeztem Zsolttól, mert ő bőven előttem járt, és tapasztalt volt. Tényleg nem azt érzed, hogy híg a levegő, és nem jut elég oxigén a tüdődbe. Testi problémákban mutatkozik meg, vagyis fáradt a tested, fáj a fejed. A vér kevesebb oxigént szállít, semmi sem úgy működik, ahogy kellene, kezdve az aggyal. Rossz étvágy, fejfájás, hányinger, lassúság, tompultság a főbb jelei. Az akklimatizáció folyamata segít, a lépcsőzetes haladás. Ezáltal felkészítjük a szervezetünket, és három-négy hét után akár 7000 méteren is jól tudjuk magunkat érezni. Egészen különös, mennyire ki lehet tolni az emberi határokat.
Tisztán gondolkodni is lehet? Hiszen nem mindegy, milyen döntéseket hozol a csúcs előtt.
Lehet. Érezni, hogy tiszta-e a fejem vagy ködös, jól vagyok-e vagy sem.
Mennyi időbe telik egy nyolcezres csúcs meghódítása?
Egy expedíció általában két hónap. Ebben benne van az utazás, az élelmiszerek beszerzése, a hegy megközelítése, az akklimatizáció folyamata, plusz várakozás a jó időre.
Gondolom, nemcsak az erőnlét fontos, hanem bizonyos személyiségvonások is.
A legfontosabb a motiváció – tisztán látni, hogy mit szeretnél és miért. Ha tudod, miért akarsz odamenni, az erőt ad az ottani körülmények elviseléséhez. De csak olyan állapotban szabad elindulni egy komoly hegy megmászására, ha száz százalékig ott tudsz lenni lelkileg és figyelemmel. Volt olyan szakasz az életemben, amikor ez nem ment volna, és akkor nemet is mondtam egy ilyen expedícióra.
Gyakran adódnak odafent váratlan helyzetek?
Régen még nem volt sem internet, sem műholdas telefon, egészen más volt a hegyi létforma. Nem voltak időjárás-előrejelzőink, így az időjárás jelentős bizonytalansági faktor volt. A szervezet pedig bármikor tud váratlan tüneteket produkálni nagy magasságban.
Nincs benned félelem?
Természetesen előfordul, de egyrészt elég sokat bírok és merész vagyok, másrészt lehet kezelni, hogy melyik érzést tápláljam magamban. A félelem hasznos annyiban, hogy minimalizáljam a veszélyeket, de nem szabad, hogy ez irányítson. Más érzések is jelen vannak, mint például a vonzalom és a szeretet, és nehéz helyzetekben csak ezek képesek erőt adni.
A párok hogy tudnak összecsiszolódni erre a nem mindennapi útra?
A mászópárok, akik nagyobb útra mennek, általában összeszokott párosok. Így nem váratlan a másik reakciója. Egy hosszú út előtt érdemes egymást kipróbálni, mondjuk hazai sziklákon. Ha megismerjük egymás stílusát, eldönthetjük, hogy vállalkozunk-e egy nagyobb projektre együtt. Nagyjából lehet sejteni, hogy ki a pesszimistább, és ki egy bevállalósabb alkat. Mivel egy a cél, igyekszünk támogatni és motiválni egymást.
Az út hosszú, a csúcson viszont kevés időt lehet tölteni. Mi ad értelmet ennek a néhány percnek?
Ehhez hozzátartozik az út is, a megtett út, aminek a beteljesülése a megérkezés. Az odavezető utat magadba kell építeni lépésenként. Ha egy helikopterből engednek ki, nem kapod meg ugyanazt az élményt, mert akkor nincs meg az erőfeszítésed, amivel ezért megdolgoztál és küzdöttél. Ezek az áldozathozatal részei, és a határaid kitolása okozza azt, hogy a saját erődből egyszerűen magadba kanyarítod az általad csodált hegyet. A csúcson valamiféle kölcsönös eggyé válás történik: te magadba építed a csúcsot, ami közben emberi vonásokkal is gazdagodik.
Vannak nagy terveid?
A hegymászó társammal egy újabb nyolcezresre mentem volna, amit a pandémia megakadályozott. Ez a Shishapangma 8027 méteres fő csúcsa, melyen nem járt még magyar mászó. Azóta sem adtak rá engedélyt Tibetben. A hegymászás nem egy epizódja volt az életemnek, hanem folyamatosan aktív vagyok, és nyolc éven át hegyi vezetőként is dolgoztam. Egyelőre ez a projekt áll, de közben is mászom sziklákon. Szeptemberben jártam a Dolomitokban, ahol egy dokumentumfilmet forgattunk báró Eötvös Lorándról, aki gyakran járt ott lányaival, hegyi vezetők kíséretében. Eötvös Loránd nemcsak híres akadémikus és fizikus volt, hanem jó hegymászó is. A készülő filmben én játszom az egyik lányát. Most vágják az anyagot, szerintem egy év múlva láthatjuk.
SZERZŐ: CSÁK-NAGY KRISZTA
