Pünkösd húsvét után a legrégibb ünnepünk, amelyet idén május 23-án és 24-én tartunk. Császi Irén néprajzkutatót, főmuzeológust a kapcsolódó szokásokról és a hagyományok segítő erejéről kérdeztük.
Honnan ered az ünnep?
Pünkösd a húsvétra következő ötvenedik nap, mozgó ünnep, május 10-e és június 13-a között tartjuk. A Szentlélek kitöltetésének, az egyház megalakulásának ünnepe. Vallási vonatkozásain túl számos szokás és hiedelem kapcsolódik hozzá. Bálint Sándor szerint az ősi pogány szertartások egy jelentős része, amelyek a tavasz eljövetelét, a termést, szaporodást akarták biztosítani, az európai népek megkeresztelkedésével leginkább pünkösdhöz kapcsolódtak.
A magyar kultúrában több szokás, népi játék kötődik a pünkösdhöz. Melyek ezek?
A 16. században már ismert volt a pünkösdi királyság múló, értéktelen voltára utaló szólás: Rövid, mint a pünkösdi királyság. Ugyanis a pünkösdi királyság egy álló évig tartott, a pünkösdi királyt Dunántúlon, Nógrád és Hajdú megyében lóversennyel vagy más ügyességi próbával, például tekézéssel vagy birkózással választották. Aki győzött, egy évig minden lakodalomba, mulatságra hivatalos, amit a kocsmában fogyaszt, a közösség fizeti.
Pünkösdölő lányok városi ruhában, Felsőtárkány, Bakó Ferenc felvétele, 1956. Dobó István Vármúzeum fotóadattár
Legismertebb pünkösdi szokás a lányok termékenységvarázslással összekötött pünkösdi királyné járása, amit Fedémesen pünkösgyi királynéjárásnak vagy pünkösdi királyválasztásnak, Bélapátfalván királynéjárásnak, a Mátraalja több településén Mi van ma járásnak, Felsőtárkányban pünkösdi járásnak, Bodonyban kerülésnek neveztek. Résztvevői a 19-20. század fordulóján 8-12 éves lányok voltak, akik között a központi szereplő a királyné vagy menyasszony, kinek fejét koszorú és fátyol díszíti. Öltözete az északi Mátraalján a 19. század végén Istvánffy Gyula leírása szerint fehér ingváll, piros szoknya, fején rózsakoszorú. Később ott, ahol menyasszonynak öltöztették, fehér elsőáldozási ruhába öltözött, fejére virágkoszorút tettek. Áldáskérő, és ajándékkérő énekek és körtánc kíséretében a kislányok pünkösd vasárnapján házról házra vonultak. Az ének szövege
Mi van ma, mi van ma,
Piros pünkösd napja.
Holnap lesz, holnap lesz
A második napja.
négy sorral indult, erre kezdték a táncot, majd a pünkösdi rózsa lóval való tapodásának motívuma és a „lányok ülnek a toronyba” gyermekdal variánsa ismétlődött. Fedémesen kasmírkendővel letakarták a királynét, énekük után pénzért megengedték, hogy a kendő alá nézzenek. Ezután ajándékozták meg szalonnával, tojással és pénzzel a gyermekeket. A Dobó István Vármúzeum fotóadattárában Bakó Ferenc 1956-ban készült felvételei között a felsőtárkányi pünkösdölő lányok tánca elevenedik meg.
Hogyan változnak tájegységenként az ünnephez kapcsolódó tradíciók?
A pünkösdölés elnevezései mimimamázás, mavagyon járás, mivanma járás az Alföldön és Északkelet-Magyarországon különbözők, de egységesen lányok voltak a szereplői, akik házról-házra jártak, énekeltek, táncoltak. Vannak olyan pünkösdi szokások, amelyeket a magyar nyelvterület egy-egy településén vagy kisebb tájegységeiben ismertek. Ilyen a hesspávázás, a törökbasázás, a rabjárás és a zöldágjárás. A Sóvidéken a hesspávázást a 10-12 éves lányok és fiúk járják, választanak egy királyt és királynét, s jellegzetes Hess páva énekükkel bejárják a falut, majd a kapott adományokat egymás között elosztják.
Pünkösdi üdvözlőlap, 1908. Dobó István Vármúzeum fotóadattár
Udvarlással kapcsolatos szokások is kapcsolódnak Pünkösd ünnepéhez.
A sárközi Szeremlén ekkor volt szokás a pünkösdi ladikázás. Az udvarló legény szerelmi ajándékként díszes evezőt adott a kedvesének. Zöld ágakkal feldíszített csónakon ladikáztak a fiatalok. Bács-Bodrog területén a legények annak a lánynak az ablakába, akinek udvaroltak, pünkösd hajnalán pünkösdi rózsát tettek. Előfordult a májusfa állítás is, míg ott ahol május elseje volt a felállítás ideje, az ünnepélyes kidöntésre pünkösdkor került sor. Eger környékéről a pünkösdi mátkatálküldésről Réső Ensel Sándor 1854-ben így számol be: Pünkösd napján a mátkatálvivő 8-10 éves lányok fehér ruhába öltöztek, fejükön koszorúval, kezükben a tarka kendővel letakart mátkatállal a küldő által megnevezett lányhoz vagy fiúhoz mentek. A mátkatál tartalma Eger környékén: tojás, mézeskalács – közte feliratos szív is –, koszorúformába fonott kalács, közepében kis üveg bor, szentelt só, torma s mézeskalácsból formált bölcső volt. A szokásban a tojás nemcsak a megújuló életet, hanem a szerelmi kapcsolatokat is kifejezi, így elsősorban a legény-leány viszony szimbóluma. A kutatók közül Gunda Béla a palóc mátkatálak Kaukázusig nyúló keleti kapcsolataira is utalt. A mátkatálat vagy tojást cserélők ezután egymást mátkának szólították, megerősítették barátságukat. A magyar nyelvterületen mindenütt kedvelték a pünkösdi bálokat, de jellegzetes városi szokás volt a pünkösdi jókívánsággal ellátott üdvözlőlapok küldése is.
Pünkösdöléshez felvonuló lányok felsőtárkányi népviseletben, Bakó Ferenc felvétele, 1956. Dobó István Vármúzeum fotóadattár
Az egyre gyorsuló és szekularizálódó világban meg lehet őrizni az ilyesfajta néphagyományokat és a népi vallásosság szelíd áhítatát? Mi a jelentősége ezeknek a rítusoknak?
A helyi közösségi hagyományok segítik az identitás kialakítását, megerősítését. Egyre több közösség érzi és ismeri fel, hogy jellegzetes szokásainak új funkciót, új életet adjon, hiszen az egymást váltó generációk ebből meríthetnek. Például a Baja melletti Szeremlén 2000-ben újjáéledt a pünkösdi ladikázás, amelynek népviseletbe öltözött szeremlei táncosok a szereplői. A pünkösdi szokás borsoskalács-fesztivállal egészül ki, ekkor a szeremleiek jellegzetes borsos tejfölbe mártott fonott kelt kalácsát ismerhetik meg a faluba látogatók.
SZERZŐ: SOMOGYI KINGA
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
