„Első generációs értelmiséginek lenni a világon az egyik legnehezebb feladat, de kellő akaraterővel minden mozgósítható a kitöréshez” vallja dr. Ludányi Ágnes pedagógiai szakpszichológus, pszichopedagógus, magyar-ének szakos főiskolai tanár, aki 2021 januárjában példamutató munkájáért Raoul Wallenberg-díjban részesült. Az Eszterházy Károly Egyetemen végzett oktatói munkája mellett fáradhatatlanul dolgozik mentorként azért, hogy minél több hátrányos helyzetű diák szerezzen diplomát a szakkollégium segítségével. A díjra a Roma Szakkollégium hallgatóinak vezetősége javasolta dr. Ludányi Ágnest, akivel a hátrányos helyzetű fiatalok lehetőségeiről beszélgettünk.
dr. Ludányi Ágnes pedagógiai szakpszichológus
Felfoghatatlan mélységből is magasra törhetünk
„Azt, ha egy gyerek életében érzelmileg és társadalmilag lényegében mindent elrontanak, amit csak lehet, de a kályhafénynél még mindig tanul, küzd és idővel diplomát szerez, a pszichológia megküzdési képességnek nevezi. Aki kellő énerővel rendelkezik, mindent mozgósítani tud a kitöréshez, dacára annak, hogy irgalmatlan körülmények között nőtt fel” – emelte ki dr. Ludányi Ágnes.
Hozzátette, természetesen egyéni színezete van annak, hogy melyik fiatalt mi motiválja a kitörésben. Szakemberként azt tapasztalja, hogy sokszor jó körülmények között élő gyerekek szülei arra panaszkodnak, hogy gyermekük nem motivált, míg a legszegényebbeknél gyakran azt látja, hogy fogösszeszorítva is, de leülnek és tanulnak.
„Egy kislány egyszer azt mondta nekem, hogy az egész gyerekkora egy nagy sírás volt. Elmesélte, hogy egyszer a cigánytelepen nézett ki az ablakon, ahogy a többiek játszanak az udvaron, de az apja nem engedte meg neki, hogy csatlakozzon. A szülő félt attól, hogy a lánya valami rosszat tanulna el, vagy kábítószerfogyasztó válna belőle. Gyakorlatilag megfosztotta természetes mikrokörnyezetétől. A kislányból felnőttként diplomás lett” – részletezte.
Raoul Wallenberg-díj
„Az oktatás és az Egri Roma Szakkollégium mellett a Szala városrészben jó pár éve végzünk közösségfejlesztést Hadnagy Józseffel, a szociálpedagógiai tanszék vezetőjével. Úgy gondolom, hogy ezek adódtak össze” – jegyezte meg a neki ítélt Raoul Wallenberg-díjjal kapcsolatban.
Elmondta, a kitüntetést elsődlegesen ma alapvetően azoknak adják, akik aktívan azért tesznek, hogy a kisebbségi és többségi társadalom együttélése jobb legyen, illetve a kirekesztettség valamilyen szinten enyhüljön.
Az Egri Roma Szakkollégium indulása
„A roma szakkollégiumoknak van egy országos hálózata, és valamennyi nagyobb egyetemi városban különböző formációkban működnek a roma szakkollégiummá minősítést elnyert közösségek. Egerben az egyetem 10 éve fogadta be a szakkollégiumot, és elmondható, hogy a felsőoktatási intézmény támogatása nélkül mindez meg sem valósulhatott volna. Az is célunk, hogy a nem roma hallgatók egy kicsit megismerkedjenek azzal, hogy milyen világból jöttek a hátrányos helyzetű egyetemi diáktársaik” – részletezte.
Egy közösség, ahol nem a bőrszín, hanem a hátrányos helyzet a mérvadó
Elmondta, ahogy az országban máshol, az Egri Roma Szakkollégium küldetése is az, hogy a roma származású és összességében hátrányos helyzetű hallgatóknak támogatást nyújtsanak a továbbtanuláshoz.
„A szakkollégium működtetési engedélye értelmében tehát nemcsak roma származású, hanem bármely hátrányos helyzetű diák válhat szakkollégistává. Ez a közösség a hátrányos helyzetet illetően lényegében homogén” – jegyezte meg.
„Mi azt a segítséget igyekszünk megadni nekik, amelyet a szülők nem tudnak. Sok esetben nem is értik igazán, hogy mire van szüksége a gyereküknek. Az anyagi nehézségek mellett ugyanis az értékrendbeli eltérések is gyakran okoznak feszültséget, a főként roma származású hátrányos helyzetű családokban, ahol többségében az számít elfogadottnak, ha a gyerekek 16 éves koruktól segítik a családot és dolgoznak” – emelte ki.
Támogatás nélkül sok tehetség vész el az iskolarendszerben
Kifejtette, ebből adódóan az online oktatástól kezdve az életvezetésen át látható a roma származásúak esetében, hogy nagyon sok tehetséges gyerek veszik el az iskolarendszerben, hogyha nem kapnak külső segítséget. Egy cigánytelepről bekerülni egy városi középiskolába számos kihívást jelent számukra. Érthető módon nem egyszerű beilleszkedniük.
Nyomortól a diplomáig
„Itt az a cél, hogy eljuttassuk őket a diplomáig, amely esetükben különösen nehéz, hiszen az anyagi hátterük és a családból hozott kulturális különbségekből adódó hiányosságaik ellenére természetesen ugyanúgy teljesíteniük kell az oklevél megszerzésének feltételeit (pl. nyelvvizsga-kötelezettség), mint a normális anyagi háttérrel rendelkező hallgatótársaiknak. Mindebben támogatni kell őket a szakkollégiumi éveik alatt” – részletezte.
Elmondta, minden egyetemista kap egy oktató mentort a Szociálpedagógiai Tanszék oktatói közül. Az életvezetéstől kezdve a lakhatáson át a nyelvtanulásig és a szakdolgozat írásáig mindenféle segítséget megkapnak. Eddig összesen 46-an szereztek diplomát az Egri Roma Szakkollégium támogatásának köszönhetően annak 10 éves fennállása óta. Átlagosan 35 főre tehető a szakkollégium által támogatott aktív hallgatók száma. A hallgatók számát illetően megfigyelhető némi változás, hiszen van, aki időközben szakot és egyetemet vált.
Meddig terjed a pedagógus hatásköre?
„Elenyésző, de sajnos előfordul az is, hogy erősebbé válik a családi nyomás, és abbahagyják a már megkezdett tanulmányaikat. Természetesen egyetlen hallgató sem fordítható szembe a családjával, hiszen a személyisége és az érzelmei odakötik őket. Az oktatók és a mentorok felelőssége igen nagy a határok meghúzásában. Éppen ezért rendszeresen tartunk szakmai megbeszélést a mentorokkal, hiszen mindannyiunknak meg kellett tanulni hatékonyan működni a sérülékenysége miatt meglehetősen összetett mozgástérben. Meg kell határoznunk azt, hogy mi az, amibe még beleszólhatunk, és mi az, amelynél óvatosabbnak kell lennünk” – hangsúlyozta.
A mentorok támogatásával bármelyik fiatalból lehet szociális munkás, közgazdász, vagy éppen tanár
Elmondta, tekintve, hogy Hadnagy Józseffel, a Szociálpedagógia Tanszéken kezdte el a szakkollégiumi munkát, eleinte zömében ezen a területen tanult a legtöbb, támogatásba vett hallgató. Ennek részben az is oka, hogy mentoraik nyomdokain járva ők is segítsenek a hátrányos helyzetűeken. Ma már igen színes a paletta a roma szakkollégisták végzettsége tekintetében: sportszervezőtől kezdve a gazdálkodási és menedzsmenten vagy éppen a nemzetközi kapcsolatokon át a történelem, illetve etikaszakig eltérő területeken szereznek diplomát a fiatalok.
A család hozzáállása a gyerek sikeréhez
Megjegyezte, az a hátrányos helyzetű család, amelyiknek diplomás lesz a gyereke, a büszkeséget érzelmi szinten megéli, de azt, hogy ez a legjobb út, nem feltétlenül. A szülők összességében arra büszkék, hogy a gyereküknek van állása és szép ruhában jár. Ám azok a szülők, akik generációkon keresztül úgy nőttek fel, hogy nem is tudják lényegében, hova képzeljék el gyermeküket, kognitív szinten már nem fognak változni.
Kifejtette, azért fordulnak a gyerekek felé, mert az ő számukra lehet igazán modell, hogy van választásuk és tovább tanulhatnak annak ellenére is, hogy a szüleik könyvet nem vesznek, mert meg kell venni a tűzifát és az ennivalót.
Identitáskeresés első generációs értelmiségiként
„Gyakran kísérjük körbe a hátrányos helyzetű gyerekeket az egyetem könyvtárában, és jó látni, ahogy rácsodálkoznak a díszteremre, és megértik azt, hogy előttük is nyitva áll a fejlődés lehetősége. Ez a következő generációra lehet hatással. Első generációs értelmiséginek lenni pedig a világon az egyik legnehezebb dolog. Ők nyelvet, kommunikációt, és szinte mindent váltanak, amikor hazamennek. A helyzetük összetettsége abban áll, hogy még nem igazán a sajátjuk az értelmiségi közeg, ahogy már az sem, ahonnan indultak” – részletezte.
Hozzátette, természetesen a családhoz való viszonyulásunkat érzelmileg éljük meg, ebből adódóan egy 6 osztályt végzett roma nagymama is adhat rendkívül sokat az unokájának.
A szakkollégiumi élet
Elmondta, a roma szakkollégiumi minősítés elnyerésének egyik feltétele – ebből adódóan az Egri Roma Szakkollégium felé is elvárás volt –, hogy a roma szakkollégisták minimum 80%-ának bent kell élnie a kollégiumban.
„Kezdetben mi ezt nem igazán tudtuk teljesíteni, mert elsősorban a lányok esetében a családjaik inkább a bejárást szorgalmazták. Sajnos elmondható, hogy ezeknek a szülőknek egy nagy hányada úgy vélekedik, hogy ha a lánya kollégiumba kerül, az egyenes út ahhoz, hogy prostituálttá váljon. Ezzel meg kellett küzdenünk, és most már egészen jónak mondható a bentlakásos kollégisták aránya” – jegyezte meg.
Közösségi munka a roma szakkollégiumban
Kifejtette, azoknak, akik bent laknak, sokkal több vállalt társadalmi feladatot kell ellátniuk tanulmányaik mellett, mint azoknak, akik a nem bentlakásos formát választják. Előbbieknek részt kell venniük a közösség- és rendezvényszervezésben, sikeres életutat kell bemutatniuk, hogy a többségi társadalom előítéletei enyhüljenek. Mentorálást kell végezniük a közép- és általános iskolában. Mindemellett számos közösségi rendezvényen tevékenyen részt kell venniük.
„A bentlakás egyik nagy előnye, hogy nekünk, pedagógusoknak különböző képzéseket kell tartanunk számukra, és ezt könnyebb megtenni úgy, ha ők ott vannak egy helyen, és ők maguk is közösséggé szerveződnek. Ettől függetlenül a mentori feladatainkat akkor is hatékonyan el tudtuk végezni, amikor nem lakott bent ennyi hallgató. Ennek inkább az olyan nagyobb egyetemi városokban (Budapest, Szeged, Debrecen) van jelentősége, ahol a roma szakkollégiumnak több, egymástól földrajzilag is jobban különálló karról vannak támogatott diákjai” – tette hozzá.
Van, aki a kevés ösztöndíjból még a szüleinek is hazaad
Elmondta, a roma szakkollégisták magáért a tagságért 30-40.000 forint összegű ösztöndíjat kapnak havonta, amit szülői segítség híján azzal egészítenek ki, hogy tanulmányaik és a tagsággal járó vállalt feladataik mellett a legtöbben dolgoznak. A tagságért járó összeg felvételkor kevesebb, ám ahogy bizonyítja, hogy képes dolgozni ezért az ügyért és önmagáért, idővel növelni tudják. Elmondta, a szakkollégisták ezen felül természetesen, ahogy minden arra jogosult egyetemista, kapnak rendszeres szociális ösztöndíjat.
„Nem titok, mert a hallgatóktól tudom, hogy van olyan, aki az ösztöndíjból még a családjának is hazaad. Összességében nem egyszerű a mindennapjaik megszervezése, így nem ritkán éjszakába nyúlóan tartjuk a megbeszéléseinket, mert vagy órán vannak, vagy dolgoznak. A karantén alatt elég nehéz helyzetben voltak, de a felszolgálástól kezdve a gyógynövénybolti eladói munkán át az árupakolásig sokfajta lehetőséggel élnek” – foglalta össze dr. Ludányi Ágnes.
SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
