Az Eszterházy Károly Egyetem hallgatója Bordeaux-ban folytatja tanulmányait
Az Eszterházy Károly Egyetem, illetve francia partnere, a Bordeaux Agro Sciences együttműködésének köszönhetően immár nem pusztán arra van lehetőség, hogy az egri felsőoktatási intézmény hallgatói egy évig Bordeaux-ban tanuljanak, és szerezzenek értékes gyakorlati ismereteket, tapasztalatokat, de arra is, hogy tanulmányaik végeztével – betudhatóan az egymást kiegészítő képzéseknek – magyar és francia oklevelet is átvehessenek. Az első szerencsés, aki sikeres pályázata révén elnyerte az egyetem által idén először kínált ösztöndíjat, ami fedezi a jelentkezés és a tanulmányok 9 ezer eurós költségét, Takács Réka, harmadéves szőlész-borász mérnök szakos hallgató nyerte el. Hogy milyen érzésekkel várja a világ egyik legrangosabb borvidékének szívében szeptember 8-án induló tanévet? Többek közt erről beszélgettünk vele.
Mindenekelőtt az érdekel, hol kapott kedvet a szőlészet-borászathoz… A családi indíttatás nemigen jöhet szóba, Budapest pedig, ahol tanult, illetve finnországi szülővárosa – pláne, hogy ott csak ötéves koráig élt – nem kifejezetten a szőlő- és borkultúrájukról híresek.
Véletlenül történt az egész – mondja Takács Réka. – Részt vettem több pályaorientációs rendezvényen, amelyeken mind azt hallottam, hogy legyél mérnök, jogász, orvos, közgazdász, stb., de nekem igazán egyikhez sem volt kedvem. Aztán arra gondoltam, biztos lehet még ezer dolgot tanulni, amelyek eszembe sem jutnak. Ezért fellapoztam egy újságot, ami a hazai képzésekkel foglalkozott, és ott találtam rá a szőlész-borász szakra, amiről azt sem tudtam, hogy létezik. Megragadt a fejemben ez a történet, így elmentem a fővárosban egy nyílt napra, ami után eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni. Ezzel egy időben ugyanakkor azt is elhatároztam, hogy nem Budapesten tanulnám meg, amit kell, hanem ott, ahol ennek hagyományai vannak. Így esett a választásom Egerre.
Ami az ismereteit illeti, tényleg a nulláról indult, harmadévesként viszont már jobban belelát ebbe a világba. Úgy érzi, jó helyen van?
Alapvetően igen. Ám az is igaz, hogy bár erre a szakra főként azért jöttem, mert egy kézzelfogható mesterségről van szó, jelen pillanatban halvány fogalmam sincs, hogy a szőlészetben, a borászatban, netán bormarketingeseként képzelem-e el a jövőmet. Ettől függetlenül helyes lépés volt ide jönnöm, mivel egy rendkívül érdekes, izgalmas világba láthatok bele, ahol a személyes kapcsolatoknak még nagyobb szerepük van, mint az élet egyéb területein.
Hogy a diploma megszerzése után hol helyezkedik el, azt nyilvánvalóan befolyásolja majd, hogy mit lát, tapasztal Bordeaux-ban. Amikor az ottani tanulmányainak költségeit fedező ösztöndíjra pályázott, mit írt a motivációs levelében?
Elsősorban, hogy a szőlészet-borászat tudnivalóinak elsajátításában is hatalmas jelentősége van, ha valaki más országok gyakorlatát is megismeri, főleg, ha olyan szőlő- és borkultúrájú nemzetről van szó, mint a francia. De megemlítettem azt is, amire az imént utaltam, hogy tudniillik milyen fontosnak tartom a személyes kapcsolatok kiépítését, amire egy ilyen időszak bőven kínál lehetőséget.
Amikor kiderült, hogy Ön utazhat, mit szóltak a szülei és a négy testvére? No, és a hallgatótársak…? Ők nem irigykedtek?
Természetesen mindenki nagyon örült. A szüleim nemcsak azt mondták, hogy büszkék rám, de azt is, hogy látják, végre határozottan elindultam valamilyen irányba, ráadásul ez a franciaországi képzés nem is kis lépés. A testvéreim szintén úgy ítélték meg, hogy ez egy király dolog. Ami meg az egyetemi barátokat, ismerősöket illeti, ők is gratuláltak. Hogy irigykedtek-e? Nem tudom, nekem mindenesetre nem mondták…
Utánanézett már annak, mit is kell tudni a Bordeaux környéki borvidékről?
Igen, de azért előadást még nem tartanék e témakörben. Ám addigra, mire utaznom kell, alaposan felkészülök majd.
A kinti tanulmányok nyomán lesz egy francia oklevele is. Ez segítheti a majdani elhelyezkedését?
Bizonyára igen, de meggyőződésem, hogy azok a tapasztalatok, gyakorlati ismeretek, amelyekre ott szert tehetek, sokkal többet számítanak majd, mint a papír.
A szőlészet-borászat olyan szak, amelyben kitüntetett szerepe van a gyakorlati képzésnek. Miután a koronavírus-járvány online oktatásra kényszerítette az egyetemeket is, kíváncsi lennék, hogy mindezt mennyire szenvedték meg a tanulmányai.
Noha volt egy-két gyakorlati óra, ami elmaradt, de összességében különféle megoldásokkal sikerült megoldani, hogy mindent elsajátíthassunk, amit kell. Úgy érzékeltem, a tanáraink készültek is járvány okozta nehézségek áthidalására, s kellően rugalmasan álltak a dolgokhoz.
Többé-kevésbé már érintettük a jövőt, azaz, hogy mit akar magával kezdeni, amikor szőlész-borász mérnökként elhagyja az egyetemet. Nyilvánvaló, hogy néhányszor már végiggondolta a dolgot, hiszen a nem oly távoli jövőben határoznia kell…
Ez elég nehéz kérdés. Mint említettem, az is bőven benne van a pakliban, hogy marketing irányban továbbtanulok, és aztán a borászat e területén dolgozom majd. Sőt, az is előfordulhat, hogy borászati szakíróként próbálok érvényesülni, ugyanis az utóbbi időben megjelent egy-két cikkem a Bor és Piac című magazinban, és ezt a világot is nagyon izgalmasnak találom. Persze, ez utóbbit nem főállásként szeretném, hanem valamely tevékenység mellett. Bár kézenfekvő lenne, hogy egy hazai borászatnál keressek állást, ebben jelenleg azért nem gondolkodom, mert ez egy eléggé röghöz kötött munka, én pedig szívem szerint még sokat utaznék szerte a világban.
A fenti beszélgetés megszületése után érkezett a hír, hogy Takács Réka nyerte el a Borászok borásza díjat gondozó Vinum Praemium Alapítvány által kiírt azon pályázatot, amelynek köszönhetően nem csupán a Jövő Borásza címet viselheti, de egymillió forintot is nyert külföldi szakmai gyakorlatra.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
