Majnár Miklóst, a Markhot Ferenc Oktatókórház szakgyógyszerészét kérdeztük
Minthogy a koronavírus-járvány nem csupán a nagyvilág, de hazánk életét is jelentősen befolyásolta a magunk mögött hagyott, hosszú-hosszú hónapok során, érthető, hogy magazinunkban igyekeztünk bemutatni az egészségügy azon szereplőit – kórházi vezetőket, orvosokat, főnővéreket, ápolónőket, s még sorolhatnánk –, akik mind-mind nagyon komoly szerepet vállaltak abban, hogy úrrá lehessünk a pandémián. Nem lenne azonban teljes a kép, ha megfeledkeznénk azoknak a munkájáról, akik végig a háttérben dolgoztak azért, hogy a magyarországi oltási folyamat a lehető leggyorsabban és a lehető legkisebb döccenőkkel menjen végbe. Ezek egyike Majnár Miklós, a Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet szakgyógyszerésze, akit mind a hétköznapi, mind a járvány idején ellátott feladatairól kérdeztünk.
Amikor annak idején dönteni kellett a továbbtanulásról, miért e szakmát választotta?
A családomban senkinek sincs egészségügyi végzettsége – mondja Majnár Miklós –, úgyhogy ebből a szempontból kilógok a sorból. Viszont már középiskolásként is a természettudományok érdekeltek, és amikor szakirányt kellett választani, a biológia és a kémia mellett határoztam. Ezekkel a tárgyakkal persze, orvosira is mehettem volna, ám azzal a hivatással olyan dolgok is együtt járnak – gondolok itt például a műtéti beavatkozásokra –, amelyek nem igazán nekem valók. Ezért aztán gyógyszerészetet kezdtem tanulni Debrecenben, amely város sokkal inkább tetszett, mint a folyton nyüzsgő, rohanó Budapest.
Az meg sem fordult a fejében, hogy olyan helyre menjen dolgozni, ahol az egészségügyi mérnöki végzettségét kamatoztathatja?
Erre elsősorban a fővárosban lett volna lehetőség, de – mint az imént utaltam rá – számomra annak hangulata, életritmusa nem a legvonzóbb. Hazajöttünk, ami utóbb azért is jó döntésnek bizonyult, mert a szüleim egy másik ingatlanba költöztek, így lett egy megüresedett családi ház. Igaz, jelentős felújításra szorult, viszont még így sem jelentett akkora anyagi terhet, mintha Budapesten próbáltunk volna egy közel sem ilyen alapterületű, egyszerű lakást vásárolni. Ez viszont egy családi ház, kerttel és gyümölcsfákkal…
Azzal többnyire mindenki tisztában van, hogy a kórház gyógyszertáraiban dolgozóknak – már ami a lakosság kiszolgálását illeti –, milyen tennivalói is vannak. Az viszont kevésbé tudott, kell-e végezniük egyéb feladatokat is…
Hogy a saját példámra utaljak, nekem az úgynevezett magisztrális gyógyszerkészítmények előállítása a dolgom, ami annyit jelent, hogy nem a gyárból kikerülő gyógyszerekkel foglalkozom, hanem azokat készítem el, amelyeket az orvosok egyedileg írnak fel, pontosan meghatározva, hogy az adott kenőcs, kúp, oldat, stb. mit, illetve milyen arányban tartalmazzon. De nem pusztán e szerek biztosításáról kell gondoskodni, hanem arról is, hogy az előállításukhoz szükséges anyagok mind rendelkezésre álljanak. Ettől függetlenül nekem is, a munkatársaimnak is mindent el kell tudnunk látni, hogy a helyettesítés se okozzon semmiféle nehézséget.
A magyarországi oltási program, közelebbről a kórházban kialakított oltópont ellátása egy seregnyi új tennivalót jelentett Önök számára…
Ez így igaz, ugyanis a hozzánk kerülő vakcinák átvétele éppen úgy a feladataink közé tartozik, mint azok előírás szerinti tárolása, illetve előkészítése az oltóponton történő felhasználásra. Mindezeken túlmenően mi tartjuk a kapcsolatot az oltóanyagok fuvarozását végző cégekkel, s természetesen ránk vár a felhasználandó vakcinák szakszerű kiszerelése is. Emellett folyamatosan nyomon kell követnünk a készletek alakulását, ezekről naponta jelentést kell adni, s még sorolhatnám az ilyen-olyan teendőket. Azt pedig talán mondanom sem kell, hogy immár hónapok óta nagyon szoros kapcsolatban állunk az oltópontunkkal.
Minthogy január óta alig-alig telt el nap, hogy az oltóponton ne folyt volna munka, érdekelne, hogy hányan foglalkoznak az oltóanyagokkal?
Először ketten kezdtük el a dolgot egy szakasszisztenssel, majd csatlakozott hozzánk Perjésiné dr. Zsambal Zsargalmaa főgyógyszerész-helyettes asszony. Természetesen nem minden oltóanyaggal van ugyanannyi tennivaló. A Pfizer esetében például csupán koncentrátumok vannak az ampullákban, amelyet vegyíteni kell fiziológiás sóoldattal, végül pedig szétosztani hat adagra.
Ha már itt tartunk… Mely oltóanyaggal van a legtöbb, illetve a legkevesebb munkájuk?
Azt hiszem, az előző válaszomból már kiderült, hogy a legtöbb feladatot a Pfizer készítménye adja. A legegyszerűbb bánni a kínai Sinopharm-vakcinával, amit csak tárolni kell, majd az oltópontra vinni, hiszen itt előre töltött fecskendőkről van szó, amelyeket azonnal fel lehet használni. Az Astra/Zenaca, a Moderna és a Szputnyik esetében pedig az a dolgunk, hogy felszívjuk az adagokat az ampullákból.
Lehet tudni, hogy januártól mostanáig hány oltóanyag ment át a kezükön?
Ami a nagyságrendet illeti, azt kell mondanom, sok-sok tízezerről van szó.
Kíváncsi vagyok, vajon a szűkebb-tágabb környezetében találkozott-e oltásellenes véleményekkel, s ha igen, miként vélekedik ezekről?
Én nem tapasztaltam ilyesmit, az ellenben gyakran előfordul, hogy azok az ismerősök, szomszédok, akik tudják, mivel foglalkozom, megkérdezik, hogy melyik oltóanyagot javasolnám nekik. A válaszom ilyenkor mindig az, amit más szakemberek is hangoztatnak, hogy tudniillik bármelyiket ajánlják, el kell fogadni, mert mindegyik megakadályozza a súlyos betegséget, márpedig ez a legfontosabb.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
