Mirkóczki Ádámmal a viták kereszttüzébe került kormányzati kompenzációról
Amint kiderült, hogy Eger milyen kompenzációt remélhet a kormánytól, máris valóságos számháború indult az érkező pénzzel kapcsolatban: már abban is erősen megoszlottak a vélemények, hogy vajon a város a járvány okán hozott intézkedéseknek „köszönhetően” mekkora bevételkiesést szenvedett el – a 800 milliótól a 2,5 milliárdig mindent lehetett hallani –, hát még azt illetően, hogy az a bizonyos 825 millió sikerként, netán kudarcként értékelendő-e. Ami különben érthető is, mivel a világon még sehol sem találták fel azt az összeget, amelynél nem lehet nagyobbat mondani. Mi mindenesetre Mirkóczki Ádám polgármestertől próbáltuk megtudakolni, hogy akkor mennyi is az annyi.
Ön következetesen kitart amellett, hogy a kormányzattal folytatott egyeztetések eredményesnek tekinthetők. Miért véli így?
Kezdeném azzal – mondja Mirkóczki Ádám –, hogy az ügyben megszólaló képviselők – pártállástól függetlenül – jól láthatóan összekeverik a költségvetési hiányt a bevételkieséssel, ami két, egymástól teljesen különböző dolog. Ad absurdum lehet egy 10 milliárdos városnak 9 milliárdos bevételkiesése, mégsem feltétlenül lesznek működési nehézségei, míg ha másutt 200 millió nem folyik be a kasszába, máris komoly költségvetési hiánnyal kalkulálhatnak. Hogy a bevételeink miként alakulnak, azt nyilván csak az év végén lehet megmondani, de ha a járvány első hullámától nézzük a valamilyen okból eltűnt forintjainkat (elvont adók, be nem folyó parkolási díjak, s akkor még nem említettem, hogy például az Eger Termál Kft. vagy az Agria-Film Kft. egy éve egyetlen forint bevételt sem termelhetett), úgy reális a 2,5 milliárd körüli kiesés. Erre figyelemmel terveztük meg a helyi büdzsét, amelynek elkészítésekor látszott, hogy mintegy 500-600 millió hiányzik a működési költségekből, beleértve ebbe a cégeinket, intézményeinket. Emiatt mondtam, hogy kompenzáció nélkül augusztusig húzhatjuk ki.
Tehát ezért nyilatkozta, hogy a kormány illetékeseivel való tárgyalásokon a minimális cél az 500-600 millió elérése volt…
Igen, ugyanis egy ilyen összeggel lehetett biztosítani a város működését. Ez persze, nem azt jelenti, hogy elégedett vagyok, vagy, hogy nem szerettem volna többet – köztudott, hogy másfél milliárdban gondolkodtam, mert akkor százmilliókat fordíthattunk volna beruházásokra, fejlesztésekre, különféle támogatásokra –, de nekem is tudomásul kellett vennem bizonyos tényeket. Például azt, amit Varga Mihály pénzügyminisztertől hallottam, hogy tudniillik a járvány miatt a központi költségvetéshez is jó néhányszor hozzá kell majd nyúlni. Természetesen ez nem változtat azon a meggyőződésemen, hogy az önkormányzatokat extrém módon sújtották a kabinet intézkedései, ugyanakkor egy tárgyaláson az ember nem kergethet ábrándokat. Szóval ahhoz képest, hogy minimálisan 500-600 millióért szálltam harcba, illetve, hogy márciusban még úgy tűnt, működésre senkinek nem adnak egyetlen fillért sem, csak fejlesztési pénzekkel ellentételeznek, a 825 milliót sikerként értékelem. Nem is szólva arról, hogy egy lakosra lebontva Eger kapta a legtöbbet.
Nem meglepő, de azért furcsa, hogy a frakciójából is kritizálták. Ön egy megszólalásában arra utalt, hogy ez az ellenzéki előválasztási kampánynak tudható be…
Ezerszer elmondtam a frakciótársaimnak, hogy ha a pártpolitika mentén gondolkodnak, annak igen súlyos következményei lehetnek. A kompenzációval kapcsolatos megnyilatkozások ezt alátámasztják. Az elhangzott véleményeket ugyanis nagyon erősen motiválják a közelgő országgyűlési, illetve a még hamarabb sorra kerülő ellenzéki előválasztások. Emiatt nem vagyok boldog attól, hogy a frakciónkból többen is a parlamentbe vágynak. Noha ez szívük joga, szerencsésebb lett volna, ha az önkormányzati választások során ezt a szándékukat kinyilvánítják, hogy a polgárok ennek tudatában voksolhassanak, illetve velem is előre közlik. Szerintem nem használ a városnak, ha egy-egy önkormányzati képviselő munkája országos pártérdekeknek rendelődik alá. A 825 millió megítélésében is ez tükröződik, mivel az alapállás az – és ezt a politikai logika diktálja –, hogy mindenre lőni kell, amit a kormány tesz vagy nem tesz, függetlenül attól, hogy az jó a városnak, avagy sem.
A nekünk jutó összeg azért vált országos hírré, mert összehasonlították azzal a 2,8 milliárddal, amit Mészáros Lőrinc kapott egri szállodájának felújítására. Ön hogy látja mindezt?
Egyfelől úgy is megközelíthetjük a történetet, hogy egy egri szálloda kevés híján annyit kapott, mint Debrecen, amely a támogatások legnagyobb nyertese volt. Másrészt Eger polgármestereként miért is kellene tiltakoznom amiatt, hogy egy helyi hotelt ilyen hatalmas pénzből fejleszthetnek. Persze, ha az imént említett pártpolitika felől nézem az ügyet, teljesen világos a dolog, merthogy Mészáros Lőrinc, aki Orbán Viktor barátja… és így tovább. Még csak azt sem állítom, hogy egy, a fejlesztések irányáról, módjáról szóló vitának ne lenne létjogosultsága a parlamentben, de polgármesterként, vagy egyszerű egriként csak örülök annak, hogy egy vadonatúj szálloda születik, ami sok helyinek ad munkát, amely itt adózik, s ami új és új vendégeket vonzhat ide. Senki ne várja tőlem, hogy ez ellen tiltakozzak, mert nem vagyok a városunk ellensége.
Végül tegyük rendbe azt a kérdést, hogy akkor mire is jut ebből a 825 millióból…
Mint mondtam, a város egészének működése ezzel biztosított. Ebből az összegből úgy félmilliárdot a cégeinknek kell működési támogatásként odaadni, mivel utóbbit februárban megfeleztük, hogy egy egyensúlyi költségvetést tehessünk le az asztalra. Tehát azt kapják vissza, amit kényszerből elvontunk tőlük. A másik nagy terület a sport, amelynek a támogatását februárban lenulláztuk, bár éves szinten úgy 150 milliót szoktunk erre a célra fordítani. Most ezt a pénzt odaadhatjuk nekik. Ami marad, abból pedig a nem várt kiadásokat fedezhetjük, illetve azokat az egri rendezvényeket segíthetjük, amelyek már évek óta fémjelzik a várost, és amelyek – remélhetően – idén nem maradnak el.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
