Junior Prima Díjat vehetett át a TV Eger műsorvezetője, Fekete Bori népművészet és közművelődés kategóriában. Borit a Fölszállott a pávából, a népzene által ismertük meg. Szülei kiskorától aktívan bevonták a hagyományőrző zenei életbe, így nem volt kérdéses, hogy milyen úton induljon el. Noha alapvetően népdalénekesként kezdte pályáját, egyre több olyan zenei műfajban és stílusban is fellép, amelyek túlmutatnak az autentikus népzene határain. Borival jelenlegi zenekarairól, valamint jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Fekete Bori
Népdalénekesként váltál ismertté, ám egy ideje más zenei műfajokban is megmutattad a tehetségedet.
Természetesen a népzene volt számomra a kiindulási pont, de elsősorban énekesnek tekintem magam, mert nagyon sok más műfajban is fellépek. 2011-ben csatlakoztam a Dobroda zenekarhoz, amellyel a népzenét képviseljük, valamint gyakori, hogy szólóének-felkérést kapok. Néhány évvel ezelőtt rátaláltam egy kiváló hangképző tanárra, Tóthné Bures Évára, akinek a segítségével sokat fejlődtem, és nem győzök neki eléggé hálás lenni. Bár elsősorban rajtam múlik az eredmény, elengedhetetlen a külső kontroll a folyamatos fejlődéshez. Azóta kinyílt a világ, és még jobban szeretek játszani, illetve kísérletezni a hangommal. Természetesen mindehhez kellett egy olyan népzenei műveltség (szülői hatás, népdalgyűjtés, tanulmányok), amely alapul szolgált arra, hogy kellő tudás birtokában nyúljak más műfajokhoz.
Milyen zenekarokban láthatunk, hallhatunk a Dobrodán kívül?
A nemrég megújult Tárkány Műveknek lettem a közelmúltban az énekese, melynek bátyám, Fekete Márton (2012-ben nyerte el a Junior Prima Díjat), brácsaművész is tagja. Jelenleg új anyagok felvételén dolgozunk. A Chalga világzenei formációban is éneklek, akikkel a karantén idején is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, ötleteltünk, s megszületett egy Chalga karantén-szám is, ami a ‘Jön egy úr’ címet viseli. Ugyancsak az elmúlt hónapokban hoztuk létre a Borinka triót, ahol két fantasztikus muzsikustársammal a bolgár zene iránti vonzalmunkat kamatoztatjuk, saját ízlésünkre formálva. Az Attacca nevű világzenei együttes is felkért énekesnek, aminek azért örültem, mert ez a csapat is egy teljesen más oldaláról közelíti meg a zenét, azon belül is a világzenét, esetleg népdalfeldolgozást, ami számomra egy újabb kihívást jelent. Ezeket a kihívásokat pedig imádom!
Mindeközben a TV Egernél vezeted A mi történetünk című műsort. Félig Egerben, félig pedig Budapesten – hogyan tudsz mindig mindenhol ,,jelen lenni”?
Mindig is több lábon álltam, soha nem egy dolgot csináltam egyszerre. Sok minden érdekel és idővel mindet szeretném kamatoztatni. Most is igyekszem egyensúlyt teremteni az életemben, mert a televíziós munka is fontos számomra az éneklés mellett. Augusztus óta a hét elején három napot dolgozom Egerben, a hét másik felében pedig Budapesten élek a próbák, fellépések és a családom másik ága miatt.
Azt, hogy 26 évesen olyan lehetőséget kaptam, hogy visszatérhettem szeretett városomba, Egerbe, hatalmas ajándékként fogom fel. Hiszen itt nőttem fel, édesanyám, nagymamám és az anyai ágról származó rokonaim mind itt élnek. Tehát nemcsak azért örültem és éltem a nagyszerű lehetőséggel, mert úgy éreztem tartozom ennyivel a városomnak, hanem az érzelmeim is ide vonzottak.
Boldog vagyok, hogy többet láthatom itt élő szeretteimet. Arról nem beszélve, hogy amikor az ember telítődik a főváros zajával, a tömeggel, jól jön egy ilyen ,,mentsvár”, ahova hazatérhet. Az itthon töltött három napban egy másik minőség dominál, itt gyűjtök erőt a budapesti pörgésre, ottani tevékenységeimhez.
Meglepetésként ért a Junior Prima Díj?
Korábban három alkalommal már jelöltek, ám tudtam, hogy ki kell várni a soromat. A díjat 30 éves korig lehet elnyerni és tudtam, hogy vannak nálam idősebbek is, vagy akik ezt már akkor jobban kiérdemelték munkájukkal. Ezzel az elismeréssel azokat díjazzák, akik már valamit elértek, és akikben látják azt a potenciális művészt, aki tud tenni a közösségért. A Fölszállott a pávában, és számos tévészereplésemnek, valamint a Népdalaim címet viselő első szólólemezemnek köszönhetően láthatták, hogy hol tartok. Azt is tudják, hogy milyen zenekarokkal működöm együtt. Nagyon örülök, hogy idén rám is gondoltak, mert ez megerősített abban, hogy jó úton járok és ennek köszönhetően sok dologban előre tudok lépni.
Sohasem kételkedsz abban, hogy amit és ahogyan csinálsz, megállja-e a helyét?
Abból adódóan is, hogy mérleg vagyok, mindig súlyozok, hogy mi mennyi teret kapjon. Az éneklés mindig jelen volt az életemben, de sosem volt bennem az az ambíció, hogy megélhetési szinten műveljem. Azért szeretnék mellette mást is csinálni, hogy csak szívből zenélhessek, és ne társuljon hozzá megélhetési görcs. A média ezt jól kiegészíti, mert ebben az esetben is emberekkel foglalkozhatok, kommunikációs készségemet kamatoztathatom, és mindezt egy nagyszerű környezetben tehetem. Persze eleinte hatalmas újdonság volt a kamera ,,másik oldalán” állni, hiszen eddig én is interjúalany voltam. Ez a szerep megmaradt, de jó látni a másik oldalt is, annak nehézségeivel. Volt bennem izgalom, rengeteg felé kell figyelni, egy új koncentrációs tréningnek is felfoghatnám. Ahogy telik az idő, adásról adásra egyre jobban és otthonosabban érzem magam műsorvezetőként is. Pozitív visszajelzéseket kapok, egyre többen nézik az egri televíziót, s persze a városban elhelyezett óriásplakátok miatt is sokan megismernek, gratulálnak.
SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN
FOTÓ: BERGICS BALÁZS
