Sorozatukról kérdeztük az ötletgazdát és egyik főszereplőt, Seres Attilát
Bár alapvetően a 14-25 éveseknek szánják, más korosztályok tagjai közül is számítanak nézőkre annak a sorozatnak a készítői, amely Szólít Eger címmel látható a YouTube-on, s ami egy fiatal csapat életét, mindennapjait mutatja be olykor drámai, többnyire azonban vidámabb történeteken keresztül. Noha az alkotók – akik zömmel helybéli huszonévesek – az első évad során hat epizód forgatását tervezik, azt mondják, amennyiben a széria a közönség körében kedvező fogadtatásra talál, úgy nincs akadálya a folytatásnak. Hogy kiknek a fejéből is pattant ki e „fikciós egri reality” ötlete, kik játszanak benne, és milyen nézettség számítana sikernek? Egyebek mellett ezeket a kérdéseket tettük fel Seres Attilának, a sorozat producerének, egyben egyik főszereplőjének.
Induljunk talán a kályhától: ki gondolta úgy, hogy érdemes lenne belevágni egy ilyen vállalkozásba?
Az ötlet az enyém volt – mondja Seres Attila –, amellyel egy meglehetősen régi vágyam szerettem volna megvalósítani. Sőt, inkább a vágyaimat, hiszen nem csupán egy sorozat elkészítése motoszkált bennem, de egészen kicsi korom óta vonzott a színészet is. De meg kell említenem az egyetemista unokabátyámat is, akinek szintén óriási szerepe van ebben az egészben, ő az egyike a forgatókönyvíróknak. Azok többsége pedig, akik szintén részt vesznek ebben a munkában, a baráti körömből került ki. Szóval létrejött egy társaság, aztán belevágtunk…
Persze, nyilvánvalóan nemcsak a színészi ambícióikat akarják kiélni, hanem valami más céljuk is van az epizódokkal. Mi?
Egy csapat fiatal hétköznapjait akarjuk megmutatni, méghozzá egyedi, ám szórakoztató formában, s természetesen egri környezetben.
Ha már az egyedi formát szóba hozta… Be kell vallanom, az alapgondolat, jelesül, hogy a széria egy városban élő fiatalok hol komoly, hol mulatságos kalandjairól szól, engem kísértetiesen emlékeztet az Éjjel-nappal Budapestre. Jól látom?
Véleményem szerint nincs jelentős hasonlóság, legfeljebb annyi, hogy a legfőbb helyszínek itt is és ott is albérletek, illetve, hogy a szereplők fiatalok. De míg az Éjjel-nappal Budapest – amelyben amúgy jómagam is játszottam – többnyire komolyabb, időnként kifejezetten drámai sztorikat mesél el, addig mi kifejezetten vígjátékban gondolkodunk.
Egyébként egy-egy részt milyen hosszúra terveznek?
Az első évad 6 részből áll, ami epizódonként 20-25 percet jelent. Hogy aztán ezeket követik-e majd újak, az még a jövő zenéje. Ha tetszik a közönségnek, rajtunk nem múlik a folytatás.
Ez világos, de mi az a nézettségi mutató, amely esetén azt mondanák, hogy igen, tovább dolgozunk, mert amit csinálunk, bejön az embereknek?
Ténylegesen nem határoztunk meg semmiféle számot, de úgy vélem, ha mondjuk ötezren, esetleg valamivel többen rendszeresen néznek majd bennünket, már érdemes új részeken törni a fejünket.
Még ha a produkció valamennyi résztvevője is – úgymond – az ügy iránti lelkesedésből (magyarán: ingyen) teszi a dolgát, ilyen-olyan költségek azért felmerülnek. Találtak támogatót-támogatókat, vagy saját zsebre megy a dolog?
Utóbbi, azaz teljes egészében mi álljuk a számlát…
Ezt úgy értsem, hogy forgatókönyvíróstul, szereplőstül mindenki?
Elsősorban a rendezők, de szerintem, ha úgy adódna, a szereplőkkel is meg tudnánk állapodni, hogy közösen vásároljunk meg ezt-azt, amire szükségünk van, ugyanis biztos vagyok abban, hogy a sorozat kedvéért ők is hajlandók lennének anyagi áldozatot hozni. Merthogy mindnyájunknak szívügye ez a vállalkozás.
Jó is, hogy említette a rendezőket… Kik ők?
Az egyikük Csörögi Róbert – amúgy ő írja a forgatókönyvet is –, míg a másik Horváth Tamás. Mind a ketten az Eszterházy Károly Egyetem hallgatói, akik munkáját rendezőasszisztensként egy, szintén az egri felsőoktatási intézményben tanuló diák segíti.
Bemutatná röviden a négy főszereplőt is?
Igen, de annyit hadd tegyek hozzá, hogy bár az ő személyük köré épülnek az egyes epizódok, nem csupán őket láthatják majd a nézők, hanem más mellékszereplőket is. Rajtam kívül még egy férfi van a főbb karakterek alakítói között: őt úgy hívják, hogy Bánkúti Patrik, akit amúgy a sorozatban Son néven láthatnak a nézők. A két lány egyike Hankószki Fanni Regina, aki Budapesten, egy színészképző iskolában tanul, míg a másik Sárkány Luca, aki bár az egri egyetemen turizmus-vendéglátás szakra jár, nagyon érdekli a színészet, épp ezért vállalta ezt az egészet, mert szeretné magát kipróbálni.
Ahogyan látom, így vagy úgy mindnyájan kacérkodnak a színészi pályával, viszont egyelőre – kivéve az imént említett Hankószki Fannit – más úton haladnak. Sőt, ha jól tudom, Ön is az Eszterházy Károly Egyetemen szándékszik továbbtanulni…
Így van, mindnyájunk számára rendkívül vonzó a színészi hivatás. Ami engem illet, szociálpedagógia szakra szeretnék járni, mivel megvan bennem az a szándék, hogy segítsem a különféle korosztályokat, különösképpen a gyermekeket és fiatalokat a gondjaik megoldásában. Mindez azonban messze nem jelenti azt, hogy a színművészettel kapcsolatos gyermekkori álmaimat véglegesen feladnám, mivel az egyetemi diploma megszerzését követően tervezem egy fővárosi színészképző iskola elvégzését is.
Amikorra ez az írás megjelenik, a nagyközönség már láthatta a Szólít Eger első, sőt, talán a második részét is. Van valamiféle elképzelése arra nézvést, mennyi időnként követik egymást az epizódok?
Most igazából csak az első fejezetre figyelünk, mert pontosan tudjuk, mekkora jelentősége van a bemutatkozó résznek a sorozat egésze szempontjából. Reméljük, ez olyanra sikerül, amit elvárunk magunktól, és ami az emberek tetszését is elnyeri.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
