Beszélgetés dr. Ilonczai Péter főorvossal, a belgyógyászat vezetőjével
Közel hét hónapja, egészen pontosan ez év április 15-től dr. Ilonczai Péter főorvos irányítja a Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet belgyógyászati osztályát, amelynek jövőbeli tevékenységével kapcsolatban számos új, jelentős elképzelése van. Ezekről a tervekről, a már lezajlott változásokról és természetesen eddigi életpályájáról beszélgettünk a szülővárosába visszatért szakemberrel.
Nem tudom, emlékszik-e arra, mikor és miért választotta hivatásául a gyógyítást…
Azt tudom, hogy még a Dobó Gimnáziumba jártam, amikor e szándék megfogalmazódott bennem – kezdi dr. Ilonczai Péter –, de kézzelfogható oka nem volt az elhatározásomnak. Ám, ha mégis kellene ilyet említenem, úgy azt mondanám, hogy az ismerősi körben látott sikeres orvosi életutaknak, illetve a szüleim – jó értelemben vett– nyomásának köszönhetően döntöttem így.
Az egészségügy óriási terület, miért épp a belgyógyászat mellett horgonyzott le?
Mivel engem elsősorban a kardiológia és a véralvadás érdekelt, ezért itt, az egri kórház kardiológiai osztályán kezdtem el dolgozni 2004-ben. Viszont fél évre rá már a debreceni II. számú belgyógyászati klinikán dr. Boda Zoltán professzor úr csapatához csatlakoztam, nem utolsó sorban az ottani kutatási, tudományos lehetőségek miatt. Tizenhárom évig aztán itt, a hemostasis tanszéken tevékenykedtem, amelynek során belgyógyászattal, még közelebbről a véralvadással foglalkoztam.
Van-e valamiféle orvosi hitvallása? És az is érdekel, mire törekszik vezetőként…
Választottam magamnak egy, az Evangéliumból való idézetet: ezek Jézus szavai, s úgy szólnak, hogy „én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen”. Az én olvasatomban ebben minden benne van, hiszem számomra azt jelenti, hogy mind a betegeknek, mind a gyógyítóiknak élet és bőség dukál. Talán ebből az is kiderül, hogy nekem a közösség nagyon fontos: vallom ugyanis, hogy az egyén csakis akkor lehet boldog, eredményes, ha a közösség is az. Ami az irányítást illeti, szerintem egy vezetőnek legfőképp hitelesnek kell lennie, azaz a szavaknak és a tetteknek összhangban kell lenniük. Aztán ott a szakmai tudás, ami nélkül a hitelesség elképzelhetetlen, nem szólva a minőség biztosításáról. És az is nélkülözhetetlen, hogy egy vezető támogassa a munkatársai előrejutását mind szakmai, mind más téren.
Mindig is feltett szándéka volt, hogy egyszer majd a szülővárosában gyógyít, avagy csak így alakult?
Amikor Debrecenben megszűnt a hemostasis tanszék, a belgyógyászati intenzív részlegre kerültem, majd – a belgyógyászat és a hematológia után – megcsináltam az intenzív terápiás szakvizsgát is. Ám minthogy továbbra is szerettem volna hematológiával foglalkozni, igent mondtam a nyíregyházi Jósa András Oktatókórház hívására, s öt évig az ottani hematológiai osztályon dolgoztam. Ami rendben is van, csak időközben azt kezdtem érezni, hogy mindazok az ismereteim, amiket a belgyógyászat és az intenzív terápiás szakvizsgáim letételéhez megszereztem, szinte fölöslegessé váltak – merthogy csak a hematológia töltötte ki a napjaimat –, ezt pedig nem akartam. Ezért is jött kapóra az egri lehetőség, ugyanis ezen az osztályon azt a tudást, amire eddig szert tettem, százszázalékosan hasznosíthatom.
Összevonták a belgyógyászati osztályokat, továbbá visszakapták a belgyógyászati tömböt. A tény, hogy itt három emeleten működnek – benne egy hatágyas szubintenzív osztállyal –, számomra azt sugallja, Ön és a kórház vezetése alapvető átalakításokban gondolkodnak…
Ez így van, ám az említettekkel még messze nincs vége a változásoknak. Nagyon jó hír az is, hogy a gasztroenterológiánk számára egy olyan szakembert sikerült megnyerni – és várunk még e területre más szakorvosokat is –, aki ott van a legjobbak között. Az én fejemben különben a hematológiai és a gasztroenterológia a zászlóshajók, méghozzá úgy, hogy utóbbi osztály az endoszkópos beavatkozások teljes skáláját kínálná. A hematológiát illetően azon szint elérése a cél, amely lehetővé teszi, hogy – a transzplantáció kivételével – minden hematológiai betegség kezelését elvégezzük. De ha kevésbé gyakorlatiasan akarnám megfogalmazni, milyen kép él a fejemben a belgyógyászatunkról, azt mondanám, az osztályunkat a kórház szíveként képzelem el. Ugyanis a szív – amellett, hogy ellátja vérrel a szerveket – terhelhető is, méghozzá tág határok között. Tehát egy olyan osztályt szeretnék, amely nem csak jól működik, de kellően ütésálló is, azaz szélsőséges helyzetben is bírja a terhelést. Úgy gondolom, az a struktúra, ami hamarosan kiépül, s amelynek a létrehozását intézményünk vezetése maradéktalanul támogatja, mindezt lehetővé is teszi.
Tudva, hogy az elfoglaltságai miatt milyen nehéz volt Önnel időpontot egyeztetni e beszélgetésre, azon töprengek, hogy öt, zömmel kisebb gyerek mellett miként képes megosztani az idejét a munka és a család között…
A titok nyitja a feleségem, akinek végtelenül hálás vagyok. Ha ugyanis ő nem állna teljes mértékben mögöttem, aligha fordíthatnék ennyi időt és energiát a munkámra.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT