Bejegyzés

Mélyvíz csak úszóknak

Beresnyák Gyula, az Eger Termál Kft. ügyvezető igazgatója

Az elmúlt hónapok nehézségeivel nem csak az önkormányzat, hanem a városi cégek is megküzdöttek. Beresnyák Gyulával, az Eger Termál Kft. ügyvezető igazgatójával beszélgettünk a veszélyhelyzetről, az újranyitásról és hosszútávú céljairól.

Milyen volt az elmúlt időszak?

Nehéz. Nagyon mély a mélyvíz, de hála Istennek fennmaradtunk a felszínén. A vírus okozta helyzet, illetve a cég életében bekövetkezett változás együttes kezelése komoly feladat elé állított és állít is minket. Bízunk benne, hogy a kezdeti nehézségeken már túl vagyunk, ennek ellenére tudjuk, hogy nem lesz könnyű a folytatás. A cég a nehéz körülmények ellenére stabil maradt, a strand és az uszoda újra kinyithatott. Ez lehetne természetes is, azonban ebben a helyzetben én ezt egy pozitív fordulatnak vélem.

Az elmúlt hónapokban mindenhonnan azt lehetett hallani, hogy a különböző cégek sorra kezdik meg a leépítéseket.

Őszinte leszek, nagy előnyünkre vált, hogy a cég rendelkezett olyan tartalékokkal, melyek lehetővé tették, hogy ne kelljen senkit se elbocsájtani. Éltünk a járulékkedvezménnyel és a bértámogatási rendszer lehetőségeit is kihasználtuk, és ha az időtartamuk alatt sikerül a strandot, az uszodákat és a törökfürdőt minimum 60-70%-os működésre feltornászni, akkor azt gondolom, hogy onnantól lesz egy lélegzetvételnyi időnk, és a kollégáknak is tudunk egy hosszabb távú perspektívát nyújtani. Nekünk pedig nyilván ez a legfontosabb.

A veszélyhelyzet alatt mivel foglalkoztak a kollégák?

A munkaidő beosztás és a napi feladatok teljesen átalakításra kerültek, annak érdekében, hogy a kollégák is hasznosan és produktívan töltsék el a munkaidőt. Egyrészről a Termál Kft. létesítményeiben láttak el a kollégák például kisebb karbantartási feladatokat, készülve az esetleges újranyitásra. Ez idő alatt számos problémát megoldottak a strand területén, amelyekre az elmúlt években nem volt idő, kapacitás. Emellett az önkormányzat által az országban elsőként létrehozott Fertőtlenítő és tájékoztató pontokon is jelen voltak munkatársaink, számtalan civil önkéntes, sportoló és önkormányzati dolgozóval karöltve. Sőt, azt kell mondjam, hogy a kollégáim biztosították talán a leghoszszabb időn keresztül a legtöbb pont működését, amire nagyon büszkék vagyunk.

Hogyan tekintettek a kollégák ezekre a pontokra? Szívesen teljesítettek ott ügyeletet?

Én azt gondolom, hogy a visszacsatolás mindenképpen pozitív volt. Az ügyeletet teljesítő kollégák nem bánták, hogy ott kell lenniük. Nagyon sokan közülük pontosan tudták, mennyire fontosak ezek a pontok a védekezésben, és igyekeztek ehhez mérten a maximumot nyújtani.

Milyen most a csapat morálja?

Úgy gondolom, hogy mindenkin nyomot hagyott az elmúlt időszak, ami ebben a helyzetben természetes. A soksok bizonytalanságra okot adó tényező alapvetően nem könnyíti meg az emberek életét.

Konkrétan?

Egy vezetőváltás mindig aggodalmat szül a dolgozókban. Lesznek-e elbocsájtások, mi lesz az egzisztenciával, és ehhez hasonlók. De szerencsére ezzel maximálisan tisztában voltam, így már a legelejétől arra törekedtem és törekedtünk, hogy a lehető leghamarabb alakuljon ki egy állandó és stabil kommunikáció a csapat és a vezetőség között, hogy senki se érezze bizonytalannak akár a cég jövőjét, akár a sajátját…

Megszűnt a veszélyhelyzet. A strand már pünkösd óta nyitva van, és az uszoda is megnyitotta kapuit a sportolók előtt. Milyen volt a fogadtatás?

Az egyértelműen elmondható, hogy a vendégek részéről az igény már hatalmas volt. Hiányzik az embereknek az úszás, a fürdőzés – amit vízszerető emberként én is teljesen megértek! Éppen ezért, amint azt a jogszabályok és az egészségügyi helyzet felelősen lehetővé tette, mi azonnal nyitottunk a strandon, majd az uszodában is. A korlátozások feloldása ellenére az Eger Termál Kft. továbbra is óriási hangsúlyt fektet a fertőtlenítésre és a megfelelő higiéniás viszonyok fenntartására. A világunk megváltozott, nekünk pedig alkalmazkodni kell hozzá.

Mit gondolsz, hol tart majd a cég pár év múlva?

Az elmúlt időszakban alapvető cél volt a válság hatásainak kezelése, a cég stabilitásának a fenntartása. Ez rengeteg energiát emésztett fel és nem is engedett teret a fejlesztési elképzeléseink megvalósítására. A strand újranyitásának köszönhetően most van egy lélegzetvételnyi időnk, amit a jövőbeli elképzelések kidolgozására is szeretnénk felhasználni. A jövővel kapcsolatban pozitív vagyok, bízom abban, hogy lesz lehetőségünk azoknak a céloknak a megvalósítására, amelyeket a pályázatomban is megjelöltem. Azt gondolom nagyon jó a csapat a cégnél és ezt kihasználva akár nagyobb álmokat is megengedhetek magunknak. Talán a legnagyobb vízióm az évek óta borzalmas állapotban lévő strand étterem helyreállítása és megnyitása a vendégek előtt. A tervek készen állnak. Hiszek benne, hogy ami most csupán látomás, az pár éven belül méltán híres elemévé válik a strandnak.

Tervezel további korszerűsítéseket is?

Online jegyvásárlás és az e-jegyrendszer bevezetése, a strand VII-es medencéje fűtési rendszerének korszerűsítése, a Petőfi téri beléptető épület rendbetétele, illetve a strand déli végében egy korszerű öltöző-mosdó-zuhanyzó épületegyüttes kialakítása…
És bár ezek nagy, komoly és „költséges” céloknak tűnnek, én abban bízom, hogy sikerülni fog a megvalósításuk, hiszen ahogyan az elmúlt hetek is mutatják, egy tapasztalt, szakmailag kimagasló és nagyon ügyes csapat fog dolgozni rajtuk. A mi legfőbb feladatunk pedig az, hogy ebben a nehéz helyzetben is megtaláljuk azokat a forrásokat, amelyek a tervezett beruházásokat lehetővé teszik. Fontos, hogy ne legyünk türelmetlenek magunkkal szemben sem és lépésről lépésre haladjunk! És ahogyan a veszélyhelyzet adta akadályokat is sikeresen vettük, így biztos vagyok benne, hogy bármilyen nehézség is jön majd az elkövetkezendő években, azt is ugyan ilyen sikeresen fogjuk teljesíteni!

 

ÁRAK, KEDVEZMÉNYEK
(Szezonális)
Egri Termál- és Strandfürdő

  • Belépő főszezonban egri lakosok részére: 1400 Ft (1000 Ft kedvezmény a teljesárú felnőttjegyhez képest)
  • Nyugdíjasjegy egri lakosok részére: 800 Ft, hétköznapokon 10 óráig további kedvezményekkel
  • A gyermektáborok részére – létszámtól függően – csoportos kedvezmény

Bitskey Aladár Uszoda

  • A teljes árú felnőtt belépő: 1050 Forint (Városkártyával a felnőtt belépő 900 Ft)
  • Nyugdíjas és diák belépő: 700 Ft
  • 60 év feletti egri nyugdíjasok részére: 400 Ft

Bárány István Sportuszoda (06.01. és 08.31. között)

  • Kedvezményes reggeli úszáslehetőség 6:00–9:00 óra között: 800 Ft (Városkártyával 650 Ft)

Török Fürdő

  • Hétfőtől csütörtökig egri lakosok számára 2200 Ft helyett 1500 Ft a belépő

 

KITEKINTÉS

STRESSZOLDÁS A TÖRÖK FÜRDŐBEN – Interjú Együd Gabriella masszőrrel 

Nehéz időszak áll mögöttünk, de úgy fest, lassan túljutunk rajta. Mik a tapasztalataid, az emberek nehezen viselték például, hogy nem járhattak masszőrhöz?

Az a tapasztalatom, hogy igen. A törzsvendégeimmel folyamatosan tartottam a kapcsolatot. Folyton kérdezték: mikor nyitunk már, mikortól lehet időpontot kérni, mikortól lehet jönni masszázsra? Tehát, mind a masszázs, mind a Török Fürdő nyújtotta kikapcsolódási lehetőség hiányzott az embereknek.

Főként, ha figyelembe vesszük, hogy a mi generációk nem élt még át ehhez hasonló társadalmi bénultságot, közösségi stresszt…

A bizonytalanság, a bezártság, a nem várt korlátozások feszültséget okoztak az embereknek. Az egri Török Fürdőben a tradicionális török masszázsfajta mellett méregtelenítő, frissítő és nyugtató masszázsokat is igénybe lehet venni, amelyek izomlazító hatása oldja a szorongást. A Török Fürdőben a kizárólag növényi alapú, adalékmentes kozmetikummal foglalkozunk, így a masszázsolajokban található illóanyagok nyugatót hatással vannak a szervezetre. Úgy gondolom, hogy nagy szükség van most a munkánkra, remélem, hogy hamar vissza fog állni minden a régi kerékvágásba.

SZERZŐ: HAJNÁDY K. ENDRE
FOTÓ: MIHÁLYI PÉTER

/by

Hogyan érintette az egrieket a koronavírus-járvány?

ABÓCZKI HANNA

Egri Lenkey János Általános Iskola

Hanna nyolcadik osztályosként a középiskolai felvételikre is készült. A bolondballagásuk, a bankettjük és az osztálykirándulásuk elmaradt, év végén, ugyan csak korlátozott létszámmal, de elbú- csúzhattak egymástól és tanáraiktól. A járvány alatt leginkább a közös programok és a barátai hiányoztak.

„Szinte minden nap videochateltünk, internet nélkül szerintem nem bírtam volna ki ilyen sok időt.”

A digitális oktatásban eleinte nehezen vette rá magát a tanulásra, illetve a pedagógusokkal való kapcsolattartás is döcögősen indult. Viszont pozitívumként emelte ki, hogy a feladatokban az osztálytársaiktól is tudtak segítséget kérni, sőt akár közösen is megírhatták azokat. Emellett könnyebbségnek tartotta, hogy a háziknál nem vették olyan szigorúan a tanárok a határidőket, akár aznap délután is pótolhatták és továbbíthatták azokat.

„Ami nem igazán nyerte el a tetszésemet az itthoni tanulásban, az az eddig megszokott bioritmusom felborulása. Mivel nem érzékeltem, hogy mikor van szünet és mikor tanóra, úgy éltem meg, mintha az egész napom egy nagy szünet lett volna.”

Nehézségként az otthonülésre és a semmittevésre emlékszik vissza. „Mindig is izgága voltam és sosem szerettem unatkozni, az elmúlt időszak viszont nem volt túl mozgalmas. Éppen ezért nagyon vártam, hogy vége legyen a vírusjárványnak és találkozzunk a barátaimmal.”

Hanna bevallása szerint az elmúlt hónapokban sok filmet és sorozatot nézett, a kertjükben töltötte az idejét, olvasott, illetve belekezdett az otthoni edzésbe, amit azóta is igyekszik a mindennapjai részévé tenni. „Ezt az  időszakot soha nem fogom elfelejteni, eléggé megviselt, de a tudat, hogy egyszer vége lesz, mindig feldobta egy kicsit a napjaimat. Az online térben végig mellettem álltak a barátaim és tartottuk egymásban a reményt, így kicsit könnyebb volt átvészelni a karantént.”

 

KOVÁCS-PARÓCZAI TEKLA

magyar nyelv és irodalom szakos pedagógus
Egri Dobó István Gimnázium

A 30 éves családanya és pedagógus Egerben él férjével és kisfiával. Egykori középiskolájában a második tanévet töltötte tanárként. Az átállás a tantermen kívüli oktatásra számára is tartogatott nehézségeket, de a kollégáival próbálták a legtöbbet kihozni ebből az időszakból.

„Talán ezekben a hónapokban értékeltem leginkább az internet gyorsaságát és a számos, ingyenesen felhasználható digitális tartalmat, okostankönyvet, videókat és módszertani segéd- leteket.”

A fiatal, kezdő pedagógus 6 csoportban tanít 7.-től 12. évfolyamig. Az általános iskolai csoportoknak heti 2-2 alkalommal tartott videós órát.

„Ezt nemcsak a tananyag feldolgozása szempontjából éreztem hasznosnak, hanem a rendszeres „személyesebb” kapcsolat miatt is, ami kölcsönösen motivált engem és a gyerekeket is.”

A gimnáziumi csoportokban általában 30 fő fölötti az osztálylétszám. Itt legtöbbször az általa készített prezentációkat hívta segítségül a témakörök megértéséhez.
„Nagy pozitívumként éltem meg, hogy – néhány „csellengőtől” eltekintve – a gyerekek kötelességtudóan és rendszeresen dolgoztak, a feladataikat általában határidőre teljesítették. Óriási kihívás volt viszont számomra ilyen körülmények között életemben először érettségiztetni, hozzátéve azt, hogy mindössze két héttel a vizsgák előtt vált egyértelművé, hogy idén elmaradnak a szóbelik.”

Az elektronikus javítást időigényes munkaként élte meg. A mindennapos személyes kapcsolatot nagyon hiányolta, különösen az érettségi előtt álló osztálynál.

„Azt éreztem, hogy így nem tudok olyan lelkesítően hatni rájuk. Mi, pedagógusok, és a diákság egyaránt egy fárasztó időszakon vagyunk túl, de büszke vagyok arra, hogy helytálltunk, és helytállt a mi „klasszikus” köznevelési rendszerünk (is). Iskolánk minden diákja sikeresen leérettségizett, és már a jól megérdemelt nyári pihenését tölti.”

A délelőtti online órák és feladatok után Tekla próbált minél több minőségi időt tölteni az óvodás kisfiával.

„Mivel a férjem is itthonról dolgozott, viszonylag egyszerűen kialakítottuk az új napirendet. Délelőtt a fiúk a kertben fociztak, délután pedig én társasoztam a gyerkőccel, vagy éppen kártyáztunk, sakkoztunk, rajzoltunk. A kisfiam óriási mozgásigényét az online fociedzések feladataival és a családi „derbikkel” nagyjából ki tudtuk elégíteni, de az utolsó hetekben már egyértelműen láttuk, hogy Áronnak nagyon hiányoznak az óvodás pajtásai, így boldogok voltunk, amikor megtudtuk a hírt, hogy újra nyitnak az óvodák.”

Tekla az elmúlt időszakra tanárként és szülőként is alapvetően pozitívan tekint vissza.

„A diákok pozitív visszajelzésein túl, a kritikák is építőleg hatottak rám, és talán ma már azt is tudom, hogy ha az ember egy kicsit kikényszerül szakadni a mindennapi rohanásból, azáltal, hogy lassabban él, még jobban tud szeretni és még inkább hálás tud lenni mindazért, amije van.”

 

TÓTH LEVENTE

színművész
Gárdonyi Géza Színház

A márciusban bezárt  színházak kapcsán  a társulatot szin-te azonnal érintette a járvány. A színészeket elsők között „tiltották” el a foglalkozásuk gyakorlásától. Tóth Levente elmondása szerint, a pedagógus felesége és nyolcadikos lánya együtt kereste a kiutat a digitális oktatás útvesztőiből. „Fölbolydult az életünk, kibillentünk a komfortzónánkból, an- nak ellenére, hogy alap- vetően digitális család- nak tartjuk magunkat.”

A társulat a színház közösségi oldalain online tartotta a kapcsolatot a közönséggel. „Kerestük és éltünk a lehetőségekkel. Szerencsére ebben maximálisan partner volt az intézmény, azonban a szín- padi varázst, az esténkénti közösségi élményt semmi nem pótolhatja.”

Az átformálódott mindennapokat nem élték meg tragédiaként. Az otthoni viccelődéseiket gyermekük unszolására videókban is rögzítették, és megosztották a közösségi médiában.

„A visszajelzések miatt úgy gondoltuk, ha néhány ember arcára mosolyt tudunk csalni, akkor azt miért ne tennénk meg. Most viszont már ideje visszakomolyodni – néhány ember bánatára. Másfelé kell koncentrálni az energiákat, de mindig fontos, hogy jókedéllyel lássuk meg a lehetőségeket, hogy ne essünk depresszióba.”

 

SZERZŐ: VERES PETRA
FOTÓ: GÁL GÁBOR, BILKU KRISZTIÁN

/by

A járvány okozta krízis a pozitív változásokra is esélyt adhat

Beszélgetés Vári Orsolyával, a lelki elsősegély-szolgálat egri szakmai vezetőjével

Szakemberek egész sora figyelmeztetett és figyelmeztet arra, hogy a szerte a nagyvilágban pusztító koronavírus-járvány milyen óriási pszichés terhet jelent mindnyájunk számára. Ami teljesen érthető is, mert a jórészt ismeretlen kórtól való félelem, a különféle korlátozó intézkedések kiváltotta stressz, vagy éppen a korábban biztosnak gondolt munkahely elvesztése miatti létbizonytalanság mind-mind olyasmi, amivel a még oly egészséges lelkületű emberek sem egykönnyen birkóznak meg.  Nem csoda hát, ha a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége a vészhelyzet időszakában egy újabb vonalat állított szolgálatba, miután drámaian megnövekedett az önkéntes segítőkhöz befutó hívások száma. Hogy hasonló tapasztalatokat szereztek-e a hevesi megyeszékhelyen is? Egyebek mellett erről kérdeztük a telefonszolgálat egri szakmai vezetőjét, Vári Orsolya tanácsadó szakpszichológust.

„Bemelegítésként” kezdjük egy személyes kérdéssel… Olyan van, hogy valaki már gyermekkorában azt mondja, ha felnő, sofőr, tanár, óvó néni, vagy éppen focista lesz, ám olyat még nem hal- lottam, aki pszichológusnak készült. Feltételezem, Önben is csak később fogalmazódott meg, hogy ezt a hivatást választja…

Ha egészen a kályhához visszamegyünk – mondja Vári Orsolya –, azt kell látni, hogy jómagam egy szerető, elfogadó, támogató családban nőttem fel, ami igencsak megkönnyítette, hogy én is hasonló módon viszonyuljak másokhoz. Mindemellett elég kíváncsi természetű voltam, akit nagyon érdekelt az ember, és akit már akkor is elbűvölt a sokszínű világ, az, hogy hány félék vagyunk. Vagyis az, hogy nekem olyan pályára lenne érdemes mennem, amelyben kitüntetett szerepe van az emberek közötti kapcsolatoknak, elég korán eldőlt. Az viszont, hogy ez a terület épp a pszichológia lett, két, számomra meghatározó találkozásnak köszönhető. Nevezetesen annak, hogy 19 éves koromban egy önismereti képzés során megismerkedtem két egri szakemberrel, dr. Cserhalmi Magdolna pszichológussal, illetve dr. Szerdahelyi Ferenc pszichiáterrel. Ez nem csupán fontos élményem volt, de egyúttal olyan is, ami elindított e hivatás felé. Ezt mindmáig szerencsés választásnak gondolom, hiszen azt csinálhatom, ami érdekel, amit szeretek.

Bár a következő kérdésem az lett volna, hogy miként lett a telefonos lelkielsősegély-szolgálat helyi szakmai vezetője, most, hogy szóba hozta dr. Cserhalmi Magdolna nevét, erős a gyanúm, hogy általa, ugyanis ő hosszú-hosszú ideig töltötte be azt a posztot, amit most Ön…

Így igaz. Harmadik éve végzem ezt a munkát, amellyel dr. Cserhalmi Magda bízott meg, aki mintegy három évtizeden keresztül látta el e feladatot. Ehhez tudni kell, hogy vele mindmáig kiváló szakmai és emberi kapcsolatban vagyok, így aztán nem is sokat töprengtem azon, eleget tegyek-e a felkérésnek. Különösen, mert érdekelt is a dolog, és mert örömmel folytatok egy olyan tevékenységet, amelybe ő nem pusztán a szakmaiságát tette bele oly hosszú időn át, de a szívét-lelkét is.

Érdekelne, hogy a hétköznapok során hány, segítségre váró személy hívja Önöket, és hogy mi volt a helyzet a koronavírus-járvány idején. Már csak azért is kíváncsi vagyok erre, merthogy a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége kénytelen volt egy újabb telefonvonalat hadrendbe állítani, oly sokan tárcsázták az önkénteseiket…

Ezt a forgalomnövekedést mi is megtapasztaltuk, mégpedig a járvány kezdetéről fogva. Míg egy-egy „békeévben” úgy kétezer körüli hívással kell számolnunk, most nagyságrendekkel többször kerestek minket, noha a pontos statisztikák még nem készültek el.

És általában milyen gondokkal keresik Önöket?

A legkülönfélébbekkel, de ezek közös jellemzője az, hogy mind valamilyen krízishelyzethez köthető, vagyis egy olyan állapothoz, amikor a lélektani egyensúly megbomlik, az adott nehézség megoldása átmenetileg akadályba ütközik, ami egy meglehetősen fájdalmas időszak az érintett személy számára. Ilyenkor számítanak a segítségünkre, miután egy krízishelyzet olyan negatív érzéseket, gondolatokat mozgósít – félelmet, bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot, avagy éppen szégyent –, amiktől egyedül nem könnyű, esetleg nem is lehet megszabadulni.

Minthogy a hívásokat fogadók teljes inkognitóban dolgoznak, így általánosságban érdekelne, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkezni egy telefonos segítőnek. Nekem nagy hirtelen a nyitottság, az empátia, a tolerancia és a jó kommunikációs készség jut az eszembe…

Ez mind-mind jó, ha megvan, de emellett az is nagyon lényeges, hogy legyen tisztában önmagával, legyen a valóságnak megfelelő önképe. És, hogy ez miért fontos? Nos, ha tudom, hogy ki vagyok, mi vagyok, miféle nehézségeken mentem keresztül, azokat hogyan tudtam legyőzni, már eleve másként tekintek azokra az emberekre, akik hasonló bajokkal kénytelenek megbirkózni. Önkénteseket amúgy jelenleg is keresünk, s azoknak a – legalább középfokú iskolai végzettséggel bíró – személyeknek, akik hozzánk szeretnének jönni, azt is vállalniuk kell, hogy részt vesznek egy alkalmassági szűrésen, illetve egy 100 órás képzésen.

Nyilván felkészítik őket a feladataikra, ettől függetlenül lelkileg nekik sem lehet egyszerű feldolgozni a hallottakat, hiszen a sok-sok emberi dráma végighallgatása rájuk is nyomasztólag hathat…

Mint utaltam rá, a 100 óra során komoly segítséget kapnak ahhoz, hogy kezelni legyenek képesek a feszültséget. Emellett havonta stábülést és szupervíziót is tartunk, ahol megint csak lehetőség van az önismereti munka folytatására, valamint a befutó hívások megbeszélésére, értékelésére. Egyszóval a segítők sem maradnak segítség nélkül, azt viszont jól látja, hogy itt hatalmas lelki teheríró képességre van szükség. És itt ismételten képbe jön az általam már említett önismeret, mivel az önkénteseinknek tudniuk kell, mennyit bírnak.

Visszatérve a koronavírus-járványhoz… Mi aggasztotta leginkább a telefonálókat? Esetleg más-más foglalkoztatta-e a fiatalokat, illetve az idősebbeket?

Azt nem állíthatom, hogy az egzisztenciális problémák csakis a fiatalokat izgatták, a fertőzéstől való félelem pedig csupán a korosabbakra volt jellemző, de annyi tény, hogy az egészségért való aggódás főként az idősebbek részéről mutatkozott meg, míg a munkahely elvesztésétől, a csökkenő bérektől való félelem inkább a fiatalok mondataiból csendült ki. Viszont minden korosztálynál érezni lehetett a bizonytalanságot, a kilátástalanságot, a „hogyan tovább?” kérdésre való válaszkeresést. Én egyébként az utóbbi időszakban azokat, akikkel találkoztam, megkértem, hogy egyetlen szóba sűrítsék be, mit is jelentett számukra a járvány időszaka. A válaszok egy csoportja az elszigetelődést, a megszokott élet felborulását mutatta, ugyanis olyan szavak hangzottak el, mint a bezártság, a beszorulás, magány és elszigeteltség. Másoknál a biztonságérzet megrendülésére utaltak a kifejezések: ilyen volt a kétely, a bizonytalanság, a félelem, veszteség és a hiány. De szerencsére olyanok is szép számmal akadtak, akik a változásra-változtatásra való lehetőséget látták meg a történtekben: ők olyan szavakat említettek, hogy lassítás, szembenézés, alkalmazkodás, kreativitás, rugalmasság, erőpróba, újratervezés. Mindez arra utal, hogy voltak, akik ebből a nehéz időszakból is igyekeztek kihozni a maximumot.

Nem kevesen vélekednek úgy, hogy a koronavírus-fertőzés pszichés hatásai hosszú időn keresztül megmutatkoznak majd. Egyetért ezzel a megállapítással?

Nem egyszerű jóslatokba bocsátkozni, de annyi bizonyos, hogy minden, ami velünk történik, hat a pszichénkre, főként, amikor olyan horderejű eseménysorozatról van szó, mint egy világjárvány. Azzal kapcsolatban, hogy miként jöhetünk ki jól is mindebből, egy ismert bölcsességet szeretnék idézni: minden krízis veszély, de egyben esély is. Veszély, hiszen könnyen benne ragadhatunk a fájdalomban, félelemben, szorongásban. Ugyanakkor esély is, hogy tanulunk belőle, fejlődünk általa, másként próbálunk meg élni, mint tettük odáig, vagyis egy, a korábbinál magasabb szinten folytatjuk tovább. Magyarán a járvány okozta krízis a pozitív változásokra is esélyt adhat, ami mindenképpen az előnyünkre válik.

És az önkéntesek vajon hogyan képesek segíteni a hozzájuk fordulókon? Vagy magában már annyi is elég, hogy megfelelően hallgatják meg őket?

Úgy vélem, a legfontosabb dolog a meghallgatásuk, mivel egy jó, egy értő módon hallgató, akinek bátran elmondhatjuk a bajainkat, mindazt, ami foglalkoztat, nyomaszt minket, már óriási segítséget jelent. De fontos az adott gond körüljárása, egy-egy jól és jókor elhelyezett kérdés megfogal- mazása, főként pedig – és ezt nem győzöm hangsúlyozni – a hozzájárulás ahhoz, hogy az illető önmaga legyen képes megtalálni a megoldást a nehéz- ségeire. Mint ebből is látszik, nekünk nem az a dolgunk, hogy tanácsokat adjunk, hiszen mi sem rendelkezünk a bölcsek kövével –, hanem hogy a hozzánk fordulók a mi segítségünkkel ráleljenek a krízishelyzetből kivezető útra.

Az embernek, végezzen bármilyen munkát is, nagy szüksége van sikerélményekre, mivel azok viszik tovább, azok adnak erőt ahhoz, hogy újra és újra nekifogjon napi feladatai elvégzésének. A telefonos lelkisegély-szolgálatnál lévő önkéntesek esetében pedig pláne igaz lehet ez, ugyanis ők nem pénzért teszik a dolgukat…

Ez egy rendkívül izgalmas kérdés, mert sokfelől meg lehet fogni, s persze, mert mindenkinek más és más jelent sikerélményt. De általánosságban elmondható, hogy önmagában már az is elégedettséggel tölthet el egy segítőt, ha jól meg tudta hallgatni a vonal másik felén lévő illetőt, ha úgy érzi, akár csak egy kicsi támpontot, kapaszkodót is nyújtott a számára, olyat, amely megkönnyítheti a továbblépést. Hogy mást ne mondjak, már az visszaigazolja a jól végzett munkát, amikor a bajban lévő személy úgy fejezi be a beszélgetést: „köszönöm, hogy végighallgatott”.

SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT

/by