Dsupin Pálra emlékezünk
2020. szeptember 24-én 57 éves korában elhunyt Dsupin Pál népzenész, népzenetanár. Bár csupán két esztendőt élt Egerben, családjával a közeli Noszvajon telepedett le, és folytatta a Mátra környékén végzett egyedülálló gyűjtő- és alkotómunkáját.
A népzenével való találkozására így emlékezett: „Elállt a lélegzetem, mint amikor először jártam Széken és láttam a viseletben templomba igyekvő embereket. Fölkerestem Juhász Zoltánt, tőle kaptam először székelyföldi és gyimesi furulyás felvételeket. Mikor ezeket megtanultam, arra biztatott, hogy menjek népzenét gyűjteni, ami neki természetes volt már akkor, én meg el se tudtam képzelni, hogy találkozom majd olyan falusi emberekkel, akiknek az ősrégi magyar zene még mindennapos. Nagy élmény volt Bükkszéken, Gyimesben, Moldvában, a Mezőségen, Felcsíkban, Noszvajon és még jó néhány helyen emberek és dallamok után kutatni. Ez volt számomra a zeneiskola. A főiskolai tanulmányokat is föladtam egy évre, mert nem tudtam betelni a még létező népzenével. Könyvekből és hangfelvételekről sok-sok dallamot meg lehetett tanulni, de Szánthó Ferenc keservesét csak akkor tudtam eljátszani, miután személyesen tőle hallottam.”
Dsupin Pál 1963 – 2020
„Mindig érdekeltek az újdonságok – amik többnyire régiségek voltak. Leginkább akkor tudok nyugodtan élni és aludni, ha valami újat tanulhatok. E téren a magyar embert bőséggel kényezteti gazdag hagyománya.”
Pár hónappal ezelőtt Noszvaji daloskönyv címmel a Bükk-hegység lábánál fekvő község lakosainak népzenei emlékeit mutatta be. Az általa összegyűjtött felvételek 98 százaléka első közlés, így a magyar népzenei térképet egy újabb területtel bővítette ki. „A népdal a kultúra természetes része volt még nemrég Noszvajon is, amire bizonyság az itt közölt népzenei gyűjtések sora. Bízom benne, hogy gazdára találnak, és sok örömet okoznak majd éneklőknek és hallgatóknak egyaránt.”
A Zeneakadémia tanárára így emlékezett az egri Kerekes Band frontembere, Fehér Zsombor: „Csak hallgatunk… Búcsúzom tőled Dsupin Pali! Tőled hallottam először magyar furulyamuzsikát, ami szívedből fújva azonnal elvarázsolt. Ha te nem vagy, talán később vagy sohasem találom meg a bennem bujkáló pásztor őseim hangját. Hiányozni fognak a nagy beszélgetések: zenéről, hagyományról, hangszerekről. Szeretettel őrzöm és használom az általad készített kiváló hosszifuruglám, amellyel szinte minden koncerten megidézem az ősök zenéjét. Igaz, hogy ezt a saját értelmezésemben teszem, de te ezt is szeretted, és ez mindig különösen megtisztelő volt tőled. Ez a hosszifurugla az összes hangszerem közül a legbarátságosabb, legemberibb hangú hangszer. Annyira jó barátom, mint amilyen jó ember és barát voltál, Pali! Nagyon fáj, hogy téged most elveszítettünk, de vigasztalást merítek abból, hogy hangod hangszereidben tovább él. Köszönök neked mindent, Pali! Isten veled. Hallgatunk…”
Hallgassuk együtt!
(EM)