A tömör és feszes amerikai dokumentumfilm másfél órában járja körbe a közösségi média veszélyeit, és maguk a fejlesztők tárják elénk a saját találmányaikkal kapcsolatos aggodalmaikat. A tavalyi év Netflix kínálatának egyik legmeghatározóbb filmjét Jeff Orlowski rendezte, aki 2012-ben a Jégvadászat (Chasing Ice) c. dokumentumfilmmel – amelyben a klímaváltozás témájáról forgatott – Oscar-jelölésig jutott.
A Társadalmi dilemma c. filmjében IT szakértők megszólaltatásával olyasmit igyekszik megmutatni zanzásítva, amit eddig is érzékeltünk, csak idővel szinte természetessé vált: okoseszközeink rabjaivá váltunk, méghozzá nem is akárhogyan.
Tristan Harris, a Google volt design-etikai szakértője felütésként a következőképpen fogalmaz: „Ha körbenézünk, olyan, mintha megőrülne a világ”
A közösségi felületek – Facebook, Messenger, Twitter, stb. – észrevétlenül telepedtek rá életünkre, és tettek minket azoktól függővé a profit érdekében.
Ezzel kapcsolatban többször megszólal Tim Kendall, aki korábban a Facebook monetizációs igazgatójaként azért felelt, hogy csapatával egy pénztermelő platformot csináljon az oldalból.
Az alkalmazásokra írt mesterséges intelligenciának köszönhetően a közösségi felületek lényegében többet tudnak rólunk, mint saját magunk. Az informatikusok elmondásaiból pedig kiderül, hogy a mesterséges intelligencia vezérelte rendszerek mára lényegében irányíthatatlanná váltak.
Tristan Harris az okoseszközök működési elvét a Las Vegas-i nyerőgépekéhez hasonlítja a filmben. Mint fogalmaz: „Nem elég a technológia tudatos használata, mélyebbre akarok ásni, az agytörzsbe, és beléd ültetni egy tudatalatti szokást, így egy mélyebb szinten vagy beprogramozva. Nem is tűnik fel. Mindig, amikor a pulton látod, és csak ránézel, tudod, hogy ha érte nyúlsz, akkor lesz ott neked valami.”
A hatalmas információáradat és a folyamatos online visszacsatolás közepette pedig csak repül az idő. A különböző közösségi oldalaknak pedig éppen az a célja, hogy a felhasználó idejét minél inkább lekösse.
A függőség kialakításának része, hogy az adott felületek használatakor mindig komfortosan érezzük magunkat, mi több, a folyamatos jutalmazás élményét éljük át a bejegyzéseinkre kapott like-ok formájában.
A közösségi felületek megítélésének megannyi vetülete közül nem maradhat ki a filmből az a paradoxon sem, hogy a szólásszabadság jegyében ezek az oldalak az emberi érzékekre alapozva lényegében táptalajai lettek annak, hogy a szélsőséges ideológiák szinte fénysebességgel terjedhessenek az online térben.
Hogy miért éppen most vallottak a fejlesztők arról, hogy mivé fajult az a high tech birodalom, amelynek csúcsra járatásában ők is részt vettek? Erre részben magyarázat, hogy elmondásaik szerint idővel saját bőrünkön tapasztalták meg azt a függőséget okozó rendszert, amelyhez ők is asszisztáltak.
Tim Kendall például néhány éve a Moment alkalmazás vezérigazgatója. Az applikáció célja, hogy segítsen a felnőtteknek és a gyerekeknek abban, hogy miként használják egészségesebb módon okoseszközeiket.
A tükröt tartó dokumentumfilmmel már-már telítődnénk, ám az interjúk közé ékelődik egy fiktív család élete. Összetörik a kamasz fiú okostelefonjának kijelzője, és édesanyja ultimátumot ad neki: ha egy hétig nem használja készülékét, új kijelzőt kap. Ha megnézzük a filmet, nemcsak a fogadás következményeit ismerhetjük meg, hanem kívülről láthatjuk az okoseszközök, illetve a közösségi felületek okozta függőség és manipuláció bestiális kombinációját.
Társadalmi dilemma (The Social Dilemma)
- amerikai dokumentumfilm, 2020, 94 perc
- rendező: Jeff Orlowski
SZERZŐ: ZSIGMOND LILIAN
