Mirkóczki Ádám szerint a fejlesztés alapvetően alakíthatná át a város életét
„Feltett szándékom, hogy még a jelen ciklusban megteremtsük az alapjait annak a projektnek, amely lehetővé tenné, hogy a várost észak-déli irányban kettészelő vasútvonal néhány éven belül mondjuk hat-nyolc megállóval a közösségi közlekedés része legyen, akárcsak egy HÉV- vagy villamos vonal. Ami amúgy a vonzáskörzetben lévő településeket is kiszolgálhatná” – mondta Mirkóczki Ádám egy júniusi, magazinunknak adott interjújában. A polgármester később egy beszélgetés során azt is elárulta, hogy szívügye e fejlesztés, amelynek a megvalósulásáért mindent elkövet majd. Hogy hol tart most az ügy? Erről kérdeztük a városvezetőt.
Kezdjük azzal, hogy honnan jön az elképzelés?
Egy Nick Tayler nevű, itt élő angol úr egy városfejlesztési ötletversenyre készítette el azt az anyagot – mondja Mirkóczki Ádám –, amelyben Eger (tömeg)közlekedésének átalakítását dolgozta ki, és amely elgondolásnak az a része, hogy vonjuk be a helyi közlekedésbe a vasutat, nekem nagyon tetszett. Ám míg ő a menetrend szerinti vonatokat használta volna, én úgy vélem, ezt külön e célra rendszeresített járatokkal kellene megoldani. Meggyőződésem, hogy amennyiben ez az elképzelés valósággá válik, az korszakhatár lesz városunk életében, sőt, megkockáztatom, az elmúlt száz év legfontosabb fejlesztése a közösségi közlekedés területén. Pedig pofonegyszerű a dolog, mivel arról van szó, hogy Felnémettől Tihamérig vagy hat-nyolc megállójuk lenne ezeknek a HÉV-szerűen üzemelő szerelvényeknek, de még azt sem zárom ki, hogy a vonzáskörzetben lévő települések némelyike, így Andornaktálya, Nagytálya és Maklár is bevonható lenne a történetbe.
A költségeket tekintve szerencsés, hogy a villamosított vonal a teljes hosszon rendelkezésre áll…
Pontosan. Ha nem így lenne, még csak gondolni sem lehetne e projektre. Így aztán „csak” – és ezt a szót tegyük idézőjelbe – a megállóhelyeket és a kitérőket kellene kialakítani. Utóbbiak azért kellenek, hogy – az egyetlen vágány miatt – a szembe közlekedő vonatok itt várhassák meg, illetve kerülhessék ki egymást. Mindezt megerősítette Homolya Róbert, a MÁV Zrt. vezérigazgatója is, aki úgyszintén pártolja az ötletet. Egyébiránt nem csupán vele, hanem Fónagy János úrral is tárgyaltam, aki a vasúti közlekedési ügyek egyik igen fontos szereplője az országgyűlésben, illetőleg személyesen találkoztam Lázár János miniszterelnöki biztossal, aki a Szeged–Hódmezővásárhely tramtrain ügyével foglalkozik, ami egy hasonló projekt. Egy tény: bárkivel beszélgettem erről a kérdésről, nemhogy ellenvetést, de még csak kritikus megjegyzést sem hallottam. Most azt tartom a leglényegesebbnek, hogy ütemezzük az előttünk álló feladatokat, amelyek közül elsődleges a kiviteli engedélyes terv elkészíttetése, hiszen csak ezután láthatjuk, hogy a beruházás egésze miként is nézne ki. Homolya Róbert megígérte, hogy elküldi az egyik olyan munkatársát, aki e terület szakértője, és akivel majd a valóságban is szemügyre vesszük a vonalat, a megállók lehetséges helyszíneit. Ezt követően a MÁV szakemberei elvégezhetnék a tervezést. Ezt lehetne később engedélyeztetni.
Noha az imént szóba került, hogy „az egri HÉV” viszonylag olcsó lenne – s a hangsúly a „viszonylag” szón van –, szerintem így is komoly pénzt kellene előteremteni. Honnan?
Úgy vélem, az ügy érdekében lobbizni, illetve a szükséges forrásokra pályázni jó eséllyel akkor lehet, ha már lobogtatni tudjuk az elkészült engedélyes kiviteli tervet. Hogy utóbbi mennyibe kerülne, nem tudom, éppen ezért erre szeretnék mielőbb választ kapni a MÁV-tól. Ami pedig a forintok biztosítását illeti, hamarosan megnyílik a TOP Plusz, amely program esetében városunk közgyűlése dönthet arról, mit akarunk fejleszteni. Az mindenesetre feltett szándékom, hogy ez a kiviteli engedélyes terv – akár fejlesztési hitelből, akár önerő révén – már ebben a ciklusban elkészüljön. Még akkor is, ha tisztában vagyok azzal, hogy ez egy bonyolult és lassú folyamat.
Vagyis megjósolni sem lehet, mikorra lehet az elképzelésből valóság?
Nem igazán, hiszen e pillanatban nem tudom, hogy egy ilyen anyag összehozása – amelyben nem új vonalat kell tervezni, „csupán” megállókat és kitérőket – mennyi időt vesz igénybe. Ám, ha ez fél-egy éven belül meg is lenne, akkor is ott a másik bizonytalansági tényező, nevezetesen az összes engedély beszerzése. Ismerve a honi bürokratikus útvesztőket, ez nem sétagalopp. De ha – tegyük fel – ezekkel 2022-2023 végére meglennénk, úgy elég jó esély lenne arra, hogy 2024-ben elinduljon a kivitelezés. S ha már az előbb a költségekről esett szó, hadd mondjam el, hogy az egyik legnagyobb tétel a vonatok beszerzése lenne, noha itt nem 6-7, hanem 2, maximum 3 kocsiból álló szerelvényekre lenne szükség.
Az Ön fejében milyen kép él erről a fejlesztésről?
Én egy meghatározott időközönként járó, jól kiszámítható közösségi közlekedési eszközt szeretnék, amely megfelel a XXI. századi követelményeknek. Olyan járatokat, amelyeket a Nagylaposon található áruházakba indulók ugyanúgy igénybe vehetnek, mint azok, akik az ipari parkban lévő cégek egyikébe mennek dolgozni, és akkor még nem szóltam azokról a Felnémeten vagy a tihaméri városrészben lakó emberekről, akik mondjuk egy, a váron keresztüli, kellemes sétával közelítenék meg a belvárost. És ez csak egy kis szelete a dolognak, hiszen e beruházás alapvetően átalakítaná az egri buszközlekedést is: racionálisabbá és olcsóbbá tenné, hogy a környezetvédelmi előnyökről már ne is beszéljünk.
Úgy hallottam, távlatosan ennél is nagyobb átalakításokról álmodik…
Igen, vannak terveim, de ezek hosszabb távúak, s csak akkor megléphetők, ha adottak a feltételek. Így például jó lenne, ha a belvárosból az autók teljesen kiszorulnának. Amihez az kell, hogy valósággá váljon a vasút bevonása a helyi utazásba, hogy ehhez igazodóan módosuljon a buszközlekedés, hogy létesüljenek nagy parkolók a város külső részén, stb. Ahogy az sem lenne ördögtől való elképzelés, ha a Széchenyi utca sétáló szakaszát kiterjesztenénk az Árva közig, persze, biztosítva a mentők bejárását a kórházba. Jól tudom, ezek durva változások lennének, de úgy gondolom, ha nem lépünk, a városunk előbb-utóbb nehezen élhetővé válik.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
FOTÓ: VOZÁRY RÓBERT
