„Apuról nem tudunk semmit. Anyu egyszer kap egy csomagot. Apu gyűrűje, hosszú nadrágja és véres inge volt benne. Semmi szöveg, azt hittük, hogy kivégezték.”
(Ifj. Törös Károly naplójából)
Az 1956-os egri események egyik fő szervezője Törös Károly főiskolai adjunktus volt. Debrecenben született 1913. május 27-én. Tanító édesapját Törös Károlynak, édesanyját Beregböszörményi Bugyi Olgának hívták. Szülei válása után, négyéves korától anya nélkül nevelkedett. Az elemi iskolát és a gimnáziumot szülővárosában végezte, majd a helybeli tanítóképzőben 1933-ban szerzett oklevelet. A Debreceni Tisza István Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán munkája mellett tanult.
1941-ben megnősült. Felesége Blumenfeld Judit (1919-2020), aki a Heves megyei lap, a Népújság kultúrrovatának munkatársa, majd vezetője volt. Házasságukból négy gyermek született: Károly (1942–), Attila (1944–), Judit (1950–), István (1953–).
Törös Károly 1945-től 1950-ig a Debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban tanított. Majd az Egri Állami Pedagógiai Főiskola Testnevelési Tanszékére került, ahol rövidesen adjunktus lett. Több szakkönyve látott napvilágot, amelyek közül a legjelentősebb A kézilabdázás alapismeretei (1952) című.
A főiskolán 1956. október 23. után bekapcsolódott a forradalom egri eseményeibe. Október 25-én délelőtt Némedi Lajos, a főiskola igazgatója az Érsekkertbe küldte, hogy a ledöntött szovjet katona szobránál összegyűlt tömeget csillapítsa le. Délután a bíróság előtti emlékművet is ledöntötték, ahol tüntetésre gyülekeztek. Mire a főiskolához értek, a számuk mintegy 1500 főre duzzadt. Ekkor hangszórón keresztül próbálták a tömeget megnyugtatni. „Bíró Lajos felhívta a tüntetés szervezőjét és az erkélyen beszédet mondott. A tömeg jó darabig ott volt, majd a Himnusz és a Szózat eléneklése után továbbmentek.”
Október 26-án a főiskolán megalakult a Város Védelmi Bizottmány, hogy „az esetleges rablást, fosztogatást megakadályozzák.” A főiskolások egy része fegyvert szerzett, és néhány óra leforgása alatt az intézmény vezetéséből kiszorították a Magyar Dolgozók Pártjának tagjait. Néhány tanár a diákság élére állt, és megalakította a Forradalmi Bizottságot, amelynek tagja volt Törös is. A Munkástanácsba november 17-én került be, rövidesen elnökké választották. November 18-án megszövegezték elvi állásfoglalásukat, amelynek végleges szövegét Törös és Balogh állította össze.
„Aztán mindennek vége. Aki tud, lelép”– írta naplójában a kamasz fiú, aki úszó volt. „Megjelenik két teherautó, hogy Gézát (Kádas Géza úszó, akivel egy házban laktak. Sz. K.) és minket családostól kivisznek Németországba. Apunak kézilabda válogatott kapitányságot ígérnek. Egyik sem ment.”
1957. február 27-én letartóztatták.„A földalatti börtönben voltam egy hétig majd összeszedtek minket és Kistarcsára vittek. Az átélt izgalmakat, kegyetlenkedést, éhezést, elhelyezést és egészségügyi ellátást nem írom le…”
Felesége november 4-ig forradalmi újságot szerkesztett Ózdon. Feketelistára került. Négy gyerekkel egyedül, állás nélkül maradt. Próbált elhelyezkedni, de a pártbizottságról mindig odaszóltak, elbocsátották. Az akkor kamasz Károly fia naplójából: ”Anyu németet tanít, sokan segítenek… Próbálok válogatott lenni, hogy Aput kihozzam a börtönből. Ez az egyetlen lehetőség. Kaptam kajapénzt. Ifjúsági bajnokságot nyertem.”
Törös Károly néhány hónap múlva Kistarcsán papírt és ceruzát kaphatott, s akkor írta meg a kézilabdáról szóló főiskolai jegyzetét. A táborban felkereste „a megyei ügyészség három embere, akik azt az ajánlatot tették, hogyha dr. Némedi Lajos igazgató ellen vallok, akkor másnap kiengednek, és mint ig. helyettes megyek haza.” Nemet mondott.
Az első tárgyaláson halálra ítélték, végül 1957. szeptember 14-én a bíróság hét hónapi börtönbüntetésre ítélte. Fellebbezését és perújítási kérelmét a Heves Megyei Főügyészség, majd a Legfőbb Ügyészség is elutasította.
A szabadulása utáni időszakról ezt írta: „Láttam, hogy tanári pályám derékba tört. Fél évig napszámos voltam a környékbeli szőlőkben. Így tudtam visszaszerezni lelki egyensúlyomat és keresethez jutni.” Nem tudott elhelyezkedni, de „egy sportbarátom Szamosi Gábor vette azt a bátorságot, hogy az Egri Útfenntartó Vállalatnál segédmunkásként alkalmazott, ugyanakkor az Épitők kézilabda csapatát is edzhettem.”
A család 1960-ban a fővárosba költözött, ahol Töröst a Szalámigyárban alkalmazták. Tekintélye volt a szakmában, de kézilabdatankönyveinek egy részét mégis álnéven kellett megjelentetnie. Tanítványaival való jó viszonya, vezetői kvalitásai, tudása miatt a sportban számítottak rá. 1960-tól 1972-ig a Ferencvárosi Torna Club, később a magyar úszó- és vízilabda-válogatott erőnléti edzői feladatát látta el. 1968-tól a budapesti Növényolajipari Technikum tanára, az 1970-es évek elejétől a Magyar Kézilabda Szövetség szakfelügyelője, később a Magyar Testnevelési és Sporthivatal (MTSH) módszertani osztályának az olimpiai sportért felelős munkatársa lett. A hetvenes évek közepétől a Magyar Sportlövő Szövetség, 1980-tól pedig az Atlétikai Szövetség alkalmazásában állt.
Törös Károly Budapesten hunyt el 1985-ben. A Farkasréti temetőben nyugszik.
Napjainkban is elgondolkodtatóak XII. Pius pápa 1956. november 5-én – a szovjet invázió másnapján – közzétett enciklikájának mondatai:„Kötelességünk diktálja, hogy felemeljük tiltakozó szavunkat és bánkódjunk a fájdalmas események felett, melyek keserű fájdalmat és méltatlankodást keltettek nemcsak a katolikus világban, hanem minden szabad nemzet körében. Fontolják meg végre azok, akiket felelősség terhelt azokért a gyászos eseményekért, hogy a népek igazi szabadságát sohasem lehet vérbe fojtani.”
dr. Szecskó Károly
Dr. Szecskó Károly történész, levéltáros 1957-ben főiskolásként került Egerbe, amelynek miliője magával ragadta. Egész életében azon dolgozott, hogy a város múltját, neves embereit megismertesse az itt lakókkal. Szerelmese volt Egernek – Eger pedig nagyra értékelte tudását. 2020. február 27-én eltávozott közülünk, de pótolhatatlan tudását, jegyzeteit felesége, dr. Szecskó Károlyné Emőke segítségével továbbra is megosztja velünk.
SZERZŐ: SZECSKÓ KÁROLY
