„Hasonlót tudok csinálni, ugyanolyat nem” interjú Csanálosi Balázs maszkkészítővel
Csanálosi Balázs amellett, hogy személyi edző, masszőr és csontkovács, egyedi, kézzel készített karneváli maszkokat, díszüvegeket és stencil-képeket alkot, korábban pedig jelmezeket is tervezett saját használatra. Munkáit az egyik közösségi oldalon Dante Dekor néven tárta a nagyközönség elé, és bár még sosem járt Velencében, a karneváli hangulat újra és újra magával ragadja a maszkjain keresztül, akárcsak azokat, akik kezükbe vehetik remekműveit.
Ha az alkotásaidra nézek, akaratlanul is a velencei karnevál jut az eszembe. Mennyire tudatos ez a hasonlóság és mikor kezdtél hozzá az első maszkodhoz?
Abszolút tudatos, legelőször ugyanis anyukámat szerettem volna meglepni születésnapja alkalmából, azonban sehol nem találtam még hasonlót sem a környéken. Formát viszont sikerült találnom és vásárolnom; így döntöttem amellett, hogy magam készítem el a maszkot, amely egyébként osztatlan sikert aratott a családban, és természetesen kikerült a falra. Ezt követően a barátaim és az ismerőseim is érdeklődni kezdtek a munkáim iránt, azóta pedig már számos megrendelést kaptam.
Mennyire követed a tradicionális mintákat?
A velencei maszkoknál rengeteg forma ismert, azonban én csupán két-háromféléhez jutok hozzá. Ez valamennyire kötöttséget jelent, de egyébként sem követem a hagyományos sémákat; mára már egyáltalán nem másolok, helyette abszolút saját kútfőből dolgozom. Emellett természetesen határozott ötletekkel is meg szoktak keresni, amelyekhez általában nyitottan állok, viszont előfordult olyan eset is, amikor vissza kellett, hogy utasítsam a megrendelőt, ugyanis az elgondolt motívum (amerikai zászló) annyira elütött volna a velencei karneváli maszkok jellegétől, hogy inkább nem vállaltam a munkát. De jelmezekhez is megkerestek már álarcötlettel, például a német DJ, Boris Brejcha maszkját is elkészíttették velem. És bár a saját elképzeléseimet követem, egyszer mindenképpen szeretnék eljutni Firenzébe és Velencébe, hogy tanulhassak a helyi mesterektől. Ezen kívül a karneváli hangulat is kifejezetten vonz, mindenképpen szeretném testközelből megtapasztalni.
Mekkora változáson mentek keresztül a maszkok az elmúlt években?
Míg eleinte csak natúrmaszkokat készítettem fejdíszek nélkül, mostanában már az is előfordul, hogy külön kell beszereznem a különleges paszományokat, súlytásokat vagy akár a pávatollakat. Ha pedig visszatekintek az első elkészült darabokra, mostani szemmel szerintem azért látszódnak rajtuk a „gyermekbetegségek”, amelyeket mára rendszerint igyekszem kiküszöbölni. A maszkok bár ma sem sikerülnek mindig szabályosra, nem is tervezem, hogy két egyformát készítsek, hiszen éppen az adja az egyediségét, hogy bár hasonlót tudok csinálni, ugyanolyat nem.
Valóban egytől egyig izgalmas és különleges darab, mégis mintha minden alkotásodon otthagynád a kézjegyed. És bár említetted az egyediséget, biztosan akadnak olyan művészek, akik példaképként lebegnek a szemed előtt. Honnan merítesz ihletet a jellegzetes motívumaidhoz?
A művészettörténeti korszakok közül a reneszánsz és a barokk áll a legközelebb hozzám; kifejezetten szeretem például a kosztümös filmeket, viszont a modern dolgok nem annyira vonzanak. Egyik nagy példaképem Leonardo da Vinci, akiről nagyon sokat olvastam, és egy zseniális elmének tartom.
Konkrét alkotások közül A parfüm: Egy gyilkos története című film miliőjét említeném, amely nagy hatással bírt rám, valamint A tágra zárt szemek című film is inspirációt jelentett számomra, – elsősorban a benne felvonultatott maszkok miatt.
Mindemellett egy asztalterítő-minta, vagy akár egy telefontok is képes megfogni olykor-olykor. Elmondható, hogy törzsvendégnek számítok a rövidáruboltokban, ha pedig valamit ott nem találok, a cukrászkellék- vagy hobbiboltban általában rálelek. Az utóbbi üzletben rengeteget segítettek már az ott dolgozók, akár az anyagokkal kapcsolatban is, amiért rendkívül hálás vagyok.
Hogyan fogsz neki egy-egy maszknak? Számolod még az elkészült darabokat, mennyinél tart a lajstrom?
Először is bekeverem a gipszet, kiöntöm egy formába, majd miután megszáradt, megrajzolom a mintát. A motívumokat ragasztópisztollyal szoktam kihúzni, amit kontúrfestékkel és különböző pasztákkal fedek be, kifestem akrilfestékkel, végül pedig rákerülhet a lakk. Utóbbival elég sokáig kísérleteztem, mire kitapasztaltam, melyik nem oldja a festékeket, de repesztőlakkot is szoktam használni, amelynek több fajtája is ismert és általam kifejezetten kedvelt.
Eddig körülbelül 60-70 maszkot készítettem, amelyekből jelenleg mintegy húsz darab képezi a lakásom díszét.
Korábban is jellemezte az életedet a kreatív alkotási vágy?
A maszkok előtt hobbijelmezeket terveztem. Halloweenkor tartom a születésnapomat, amit beöltözéssel szoktunk megünnepelni. Általában turkálókból szerzem be az alapanyagokat, de a Predator-kosztümön (a Ragadozó c. film címszereplője) például dömpertető, grilltálca, kartondarab és szárítókötél is található. Emellett belebújhattam már Ollókezű Edward „bőrébe”, és kipróbálhattam magam Piramisfejként (a Silent Hill c. videójáték, film és képregény egyik szereplője), sőt a Resident Evil (A Kaptár) című horrorfilmből Nemesis karakterét is magamra ölthettem. Ezekkel korábban egy-két díjat nyertem a különböző amatőr versenyeken.
Dante Dekor néven már az egyik közösségi oldalon is elérhetők a munkáid, ahol a maszkokon kívül a legkülönfélébb díszüvegeket is felsorakoztattad. Utóbbiak hogyan és miből készülnek?
Több téma is megtalált már ezekkel kapcsolatban, a visszatérő motívumok között szerepel például a tenger, kagylók, csigák… A dekorálás alapjaként egyébként papír konyhai törlőt használok, levegőre száradó gyurmát, akrilfestéket, viaszpasztát, illetve szilikonformákat.
Az alapanyag-utánpótlásról a szomszédaim biztosítanak; a társasházban a legtöbben a lift mögé szokták kitenni a már fölöslegessé vált darabokat. Ezekből gyakran válogatok a későbbi munkáimhoz, így telt meg az erkélyen található polc is üres üvegekkel, amelyek miatt a hozzánk érkező vendégek néha azt hiszik, hogy alkesz vagyok.
Mire utal a vállalkozásod neve? Mikor bővült a kínálatod díszüvegekkel?
A név egy számomra kedves videójátékról jutott eszembe, Dante a Devil May Cry egyik karaktere. Annyit érdemes tudni róla, hogy laza és egyedi stílust képvisel, ami kifejezetten vonz, hiszen én is mindig a saját utamat járom.
Üvegeket nagyjából egy éve díszítek, a Dante Dekort is körülbelül ekkor indítottam, hogy könnyebben elérjenek a megrendelők a közösségi platformon is. Itt szerencsére nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam már, amelyek megerősítettek a további munkámban, az viszont általánosan elmondható, hogy elsősorban nők érdeklődnek a dísztárgyak iránt. A bővülés egyébként a koronavírus-járvánnyal is összefügg, hiszen személyi edzőként eléggé holt szezont jelentett az utóbbi időszak, így az alkotómunka kifejezetten jól jött mint plusz keresetkiegészítés, – nem utolsósorban időm is több adódott.
Ha már a járványt említetted, személyi edzőként, csontkovácsként vagy masszőrként mik a tapasztalataid, nagyobb stressz, nyomás nehezedett az elmúlt közel egy évben a téged felkeresőkre, vagy akár az állandó vendégeidre?
Azt vettem észre, hogy többen jönnek hozzám kezelésre, a sok otthonlét ugyanis tartásbeli problémákat okozott. Az emberek nem igazán tudtak kimozdulni az utóbbi időkben, kevesebbet edzettek, és mivel alapvetően mindannyian mozgásra lettünk tervezve, sokan fizikailag is megsínylették a bezártságot. Azt viszont nem mondanám, hogy stresszesebbek lettek volna emiatt. Edzéseket pedig csak online tarthattam – de ott sem tapasztaltam nagy eltéréseket a korábban megszokottaktól.
Még inkább hobbiként vagy már munkaként tekintesz az alkotásaidra? Mik a terveid a jövőre nézve?
A mai napig igaz rám, hogy az alkotás képes teljesen kikapcsolni, ebből a szempontból abszolút nem érzékelem munkaként. Az ezzel kapcsolatos tudásomat pedig mindenképpen szeretném továbbfejleszteni és a jövőben nemcsak dísz-, hanem papírmasémaszkokkal is foglalkoznék, mint amilyeneket eredetileg Velencében viselnek. A legfontosabb, hogy hordani is lehessen őket. Ehhez viszont formát kellene szereznem, amit eddig még nem sikerült; valószínűleg a tradicionális jellege miatt nem jutok hozzá.
A terveim között szerepel még, hogy a későbbiekben egy kiállítást rendezzek, valamint nagyon szeretnék megtanulni festeni. Ennek okán órákat vennék egy ismerősömtől, de egyelőre kellően lefoglalnak az online edzések, a maszkok és az üvegek.
Múltba nyúló vigasság, avagy ünneplés olasz módra
A maszkok, Velence és a karnevál régóta egybeforrtak. A farsang alatti kicsapongó mulatozás egészen a középkorig vezethető vissza. A tradicionális álarcok segítségével a tivornya ideje alatt bárki névtelenségbe burkolózhatott, ám az erkölcsi okok miatti titkolózás mellett társadalmi és minden egyéb különbséget is elfedtek a felvonulók kiegészítői, így a hierarchia átmeneti felrúgásával a tömeg gondtalanul ünnepelhetett együtt – rangoktól függetlenül. A húshagyókeddig tartó karnevál időszakában szinte bármi megengedett volt: tréfák, gúnyolódás vagy akár a személyes tér megsértése.
A tradicionális velencei karneváli maszkok ma is számos lehetőséget kínálnak a világ elől rejtőzködőknek, hiszen a Commedia dell’ arte jellegzetes figurái, egy-egy személyiségtípust jelenítenek meg. Ilyen például a Bauta, a Moretta, a Harlekin (Arlecchino), a Domino vagy a pestisdoktor (Medico della Peste). Az egyes maszkok kialakításánál arra is figyeltek, hogy viselője ehessen és ihasson is alatta, anélkül, hogy le kellene vennie.
A karnevál mára Olaszország egyik legjelentősebb turisztikai eseményévé nőtte ki magát.
SZERZŐ: VERES PETRA
FOTÓ: VORZÁRY RÓBERT
